ESZTENDŐK ÉVE

30

nyaraltatok: boldogtalan szerelmes
voltál a múltad másik színterén,
a fürdőparkban, ahol azt a verset
(nyitott szem tükrén éjszakai fény)
nem tudtad megírni, mint vízbe ejtett
kő, elmerült benned a költemény,
a néma felszínen árnyéka volt
csak látható… a csend fölé hajolt

fehér leveleivel az a fa,
csak dísznövény, gyümölcsöt nem terem,
de szebb, mint amit írhatsz valaha:
és láttad benne ott, húszévesen,
míg rád borult a fényes éjszaka,
hogy mégsem leszel költő, sohasem…
és mégis írsz, és itt nyaralsz vele —
mit láttat most milyen fa levele?

kép | fortepan.hu