ESZTENDŐK ÉVE
1999 július
13
harmincéves lenne, ha megmarad,
a másik lányunk, még nem hittük el
(áprilisban, gesztenyefák alatt)
a tavasznak, hogy amit elvisel
más ember, az megtörténhet velünk is:
hogy ha mindent a helyére teszünk is,
marad üres hely — nem tarthattuk ölben
ezt a gyereket, akinek a földben
nincs sírja, nincs nyoma sem a bezárult
emlékezetben… kapud nyitva van
azóta is, zöld ág, az életfáról
lefújt zöld levelecske — boldogan
bújtál a tavaszi szélbe előlünk,
hogy ne kelljen megélned, amit élünk?
hogy lenni jobb-e, vagy nem lenni jobb
a huzatos időben: hogy tudod?