ESTE, HAZAFELE
2001 június
Ősz csörög a hideg
villamossíneken.
Rubinpirosba vált a lámpa, egy nagykabát
épphogy eléri a védő
járdaszegélyt,
egy irányban minden megmered: ritmust
vált az utcaforgalom, egy veréb
— mázsányi kerékveszélyhez szokott —
riadtan nézeget.
Miért? Hová? Kihez?
Megáll bennem a vers.
A falak
összehúzzák plakát-ruhájukat,
alattuk falfirka-dac feszül,
a lázadás amorf lobogója
A tetők fölött valahol
valaki
alkalomadtán
beleszól a kialakuló
történetekbe.