ÉRTEKEZÉS A CÉLRÓL
2004 március
Olyan a cél, mintha a testre kisebb
s nagyobb súlyokat aggatnának – tudjon
mozogni még, de lassabb s nehezebb
legyen a lépte. Akiben a cél
széruma megfogant, zárt szoba mélyén
ücsörög alkonyatkor, s vágyakozva
emlékezik a délelőtti sétán
magába szívott illatokra. Keskeny,
kijelölt ösvény vár rá, a szavak
s a színek elfordulnak. És az a
kínzó, nem szűnő nyugtalanság! Persze
van ennél is rosszabb – célt érni. Minden
csordultig telt: üres. Csak állsz magadban,
parancsra várva. Óvakodj a céltól.