Búth Emília

ERKÉLYRŐL…

1998 május

ERKÉLYRŐL…

kalapra sál a mégre még ha fülre
megy… jégkori stig-mába gyűrhető
nap-homlok (én-re bárki lépre szülte)
az utca-lárma födte víznyelő

iromba rácsa rozsdaszín vas-csipke
alá les állja s pénzt mosolyra vált-
va néni gesztenyét sütő legyint(e)
ki perselyez nem ismer szagol-szabályt

agyonmosott karáttalan sumák-er-
ülő alpakka-matt fehér dumák mer’
telik ha múlik éj nap és kosár…

sötétül árnyalódna bár a forma
de álma nincs s kivált ki színre bontsa
az nincs – ez itt alábukó homály

kép | Paul Gagnon, flickr.com