(HELYZETJELENTÉS)
2002 október
Ritának
a balkonon téblábolok
csont és bőr vesztegen
agyam tespedt-kényszerűen
pótcselekvő üzem
s a felhők acélkék maszkja
titkosítja az alkonyi Napot
mikor tekinteted fekete mézéből
hiába próbáltam
formattálni gondolatot
de cseszkődöm avval is
hogy legalább kezed olíva-színét
versbe sikkasszam
s lírai Énem röpködjön fennen
az Olümposz Caféban
de sajna csak TV-torony van
s azt se látni – bassza meg – innen
inkább már akkor
a huszonnégy emeletes intsen
(csak nehogy dzsuvába mossalak
hiú aloé-kincsem)
s no meg hát parázom hogy
tetszene e „szocreál” mérce
hogy e melléduma-szörftől
rekesznyi steffikém se védjen