ÉPPEN

új
verset írni nekem (hozzád)
ötven év mértéktelen
vagy sem
de mindenképpen
mohó
mutatványos szavak lengetése pedzése
nyüzsgő nyüszögő kifejezések be nem fejezése
és még a mögé merülő metaforák
után sem csupán
elhatározás vagy belevetődés-zuhanás dolga
középre zárt sorok sodrásába –
a cikcakkos ábra bűvös dinamikája
nem dolog
és hiába dobog zizeg fülemben közben
kíméletlen drótszálra fűzve a létezés maga
hangzata belegabalyodva a világműködés
helyi dübögésébe itt és most éppen
ahogy ülök az erkélyen
orgonaszagú napsütésben –
bontják az utcát hörögve lánctalpas gépek
mintha a mindenkori ember-lények
egymást tépő merényleteit
modellálnák –
nézem és hallgatom de már biztosan tudom
megtörténik hőn várt pillanatom
azért vagyok
hogy üljek a napon ezen az áprilisi napon
és
újra próbáljam ugyanazt
ha egyszer megvan az ok és okozat
fényszerű ténye
képlete és képe
új ráérzés a régi fölismerésre ki is mondhatom –
ülök a napon
és szeretlek
nagyon

kép | a szerző festménye