Petrik Iván

EMŐD TAMÁS VERSÉRŐL

2012 július

EMŐD TAMÁS VERSÉRŐL

Emőd Tamás – BOLYAI

A könyvesház kék ablakából látni,
Hogy jön az est az országúton át –
Ködöt füstölnek, párát eregetnek
Künn a kémények és benn a pipák.
A polcokon ó-könyvek díszelegnek,
Sok titkos írás, ábra, jel, betű.
S a csillagok szigorú mesterének
Arcára hull az alkonyi derű.

A hold kisüt. Kopernik barna képe
Mosolyog most a homályos falon.
Sárga pergamen, lúdtoll, lila ténta:
Pár tompa folt az íróasztalon.
A hold ragyog. Bólongat már a bölcs agg.
A kemencében is szunnyad a szén,
S a vén magyar szent lelke áthajózik
A csillagok és számok tengerén.

 

Tegyük fel, nem tudjuk, ki az a Bolyai János, és azt sem, ki az a Kopernikusz (arról pedig végképp fogalmunk sincs, ki Emőd Tamás). Ha sikeresen elértük ezt a nemtudást, képzeljük, hogy valami egészen más címet adott versének az ismeretlen költő. Innét már nagyon könnyű lesz megérkezni ebbe a versbe, ezen az országúton. Vastag falú, ismerős házhoz, amelyet valamely nagyon távoli ősünk építtetett, s azóta ki tudja, hány generáción keresztül öröklődött ránk. Minden a helyén van: pipa, könyvek, lúdtoll, tinta, kemence, a közeledő este, a hold. Nem, talán csak a ragyogó hold nincs a helyén. Amit ebben a versben látunk, kicsit más hold, mint ami ránk öröklődött (mert az igazi hold éppúgy a stafírung része, mint a párnaciha). Ez a hold úgy ragyog, hogy megvilágítja a könyveket, s értelmet nyernek a titkos ábrák, jelek, betűk. Mosolyogni kezd Kopernik a falon, Bolyai pedig bemutatkozik, és egy kis pipázásra a szobába invitál. Nem haza érkeztünk tehát, de jó itt. Kicsit meghatódunk a vén magyar szent lelke közvetlen közelében, amit csak éppen illedelmes mértékben mutatunk ki. Pipázunk csendben. Mindenki a gondolataiba merül. Bolyai csillagokon és számokon mereng, mi Emőd Tamáson.

 

A FÉNYCSÓVA LOBBANT című antológiából
kép | Jan Matejko: A csillagász Kopernikusz – Párbeszéd Istennel, wikimedia.org