EMLÉKSZEM A MACSKÁKRA

Elszáradt a kaktusz, ami halott macskád
karma nyomát őrizte, és elfelejtettem
megnézni másik macskád lábnyomát
a betonban, de történeteikre emlékszem –

Miticsre, akiről a legtöbbet meséltél, és azt hiszem,
minden vele történt meg, vagy amelyiket a parkba vittél
legeltetni, és a vécécsészéből ivott, a szomszédból
zoknikat lopkodó kleptomániásra, vagy amelyiket

a krumpliföldön találtál, mint káposztaföldön a gyereket,
amelyik nem is volt a tiéd, mert csak a kőműves látta odafent
a szédülős kispadláson, és többé senki sem, amelyiket
rajzolni kezdtél, mint engem, és nem tudtad befejezni,

amelyik szappanbuborékokat kergetett, és nem fújt fel semmit,
félelmében saját dorombolásával nyugtatta magát… a macskákra.
Követtek, amíg albérletről albérletre költöztél, elvesztek,
vagy veled maradtak, és végül ki tudja, mi maradt belőlük.

kép | pxhere.com