ELZUHANÓBAN

Az a rengeteg lyuk mi az az égen,
Hogy rajtuk át ambrózia csorog?
Úgy nyeled mohón az isteni étket,
Mint sürgős tettet bugyrából az ok.

Az a rengeteg seb mi az időben?
A van miféle jövő csarnoka?
Állsz a kátyús perc ékköves terében,
Mintha örök törvény volna a ma.

A rengeteg fésű mi az az égen?
Kinek hajából fésül madarat?
Ki a múltban lett győztessé avatva,
Lecsap rá az égi s a földi matt.

S ha a jelen, akkor milyen jövőben?
Az a rengeteg perc mind lángban áll.
Csak állsz az idő kulcsra zárt terében,
Bagoly huhog érces kapuinál.

Csorog a magasból az éji kátrány,
Sorsod örök vakvágányra vetett;
Elzuhanóban megcsap a jövendőd,
Letakart tükör időd és tered.

AZ A RENGETEG című összeállításból

kép | shutterstock.com