ELVESZIK AZ EGÉSZ A RÉSZBEN

Szélből tornyot épít a szél,
Eget kormozó lánggal égek.
Bordáim mögött zakatol,
Amit tudok bár, mégse értek.

Fújtat, fújtat a gyászvonat,
Füstöt, kormot lök az erekbe;
Pumpál ködöt és harmatot,
Mikor mire futja a kedve.

Magába tér ívén az ok.
Vonaglik a közönyös éjben;
Pulzál, pulzál a gyászvonat,
Elveszik az egész a részben.

Igen? Mégse? Mégis? Talán?
Szétrobban milliárd szilánkra;
Felfénylik, elhomályosul
A zsigerek monstranciája.

Minden vesztve nyert győzelem
Jövőt sikongó múltba huppan;
Mintha lehetnék bűntelen,
Úgy vagyok otthon a pokolban;

Mindegy már, hogy vagy-e, Uram.
Hit helyett csak a puszta vágy van;
Lángol hajam, füstöl karom –
Didergek a Szó templomában.

kép | shutterstock.com