Beney Zsuzsa

ELRONGYOLT RÉSZLETEK

2002 november

ELRONGYOLT RÉSZLETEK

A földből, a föld alatti világból
Felhozlak – de a füstből még az Isten
Ereje sem.

Emlékszem a házra, a tükörablakokra.
Most csak sárga falat látok, a falban
Hiányokat.

Már nem lesz időm, hogy összesöpörjek.
A bútorok helyén, a sarkokban, a padlón
Elrongyolt részletek.

Nem egy – a szerelem tört cserepekre.
Repedt pohárból a víz elszivárog.
Porból lettünk és majd porrá leszünk.

Nem kell koporsó, temetés, se sírbolt,
Hogy befogadja halálom. A test
Felbomlik önmagában.

A fajjúmi arc, a szem, a szemöldök
Tükör, mely már a senkit tükrözi.
A tárgytalan szép.

Talán lesz majd valaki, aki látja
Arcom. A koponya maszkja mögött
A fény-árnyék tükröző lángjait.

Tél. Üveg-félgömb borul az ég helyére.
Megroppan, repedésén át a hó
Ömlik és pelyhei között a semmi.

Tavasz, nyár, rég elszállott illatok
És a színek: mind belülről sugárzik.
Anyám ruháján haldoklik a rózsa.

Ősz. Avar, birsalma és a föld szaga
Szivárog át a falon. Összeomló
Utolsó szerelem.

kép | Roberto Greco, lensculture.com