ELMÚLÁSTAN
általában
négy körül kelek
úgy fél órát
csontozom az álmom
csak véletlen
nem önismeret
ha sikerül
néha kitalálnom
gyerekkorom
mint a halálom
mind a kettő
túl a horizonton
nem látok át
még a családon
istent jövőm
meg már nem is mondom
hatezer év
az is egy határ
szédületes
nagy tudatlanságom
büszkeségem
műanyagkanál
eltörik a
fémből öntött tálon
azt már tudom
mi nem éri meg
azt még nem hogy
kinek vagy mennyire
uraságnak
utcaszélinek
nem lehetek
senkinek senkije