Hegedűs Gábor

ELLENSZEGÜLÉS ÉS KONFORMIZMUS

[VISZONTLÁTÁS]

ELLENSZEGÜLÉS ÉS KONFORMIZMUS

Csepeli György: Matematika és ideológia című írásához

Vétkesek közt cinkos aki néma[1]

Az emberiség történelme tele van tömeggyilkosságokkal és egyéb rémségekkel. Az áldozatok hol menekülnek, hol ellenállnak. Az elkövetők, közöttük az egyes személyek, hol lelkes, hol közömbös résztvevők. Megértjük a menekülőket, tiszteljük az ellenállókat, a bajba kerültek segítőit, és különösen azokat, akik a tettes oldalon megpróbálták védeni, menteni az áldozatokat. A békés hétköznapok kártevői nem tömeggyilkosok, „csak” etikai normákat sértenek, legföljebb egyes emberek sorsát siklatják ki. Velük szembeszállni kevésbé veszélyes, bár kényelmetlen.

rémtettek tanúi

Sajátos helyzetbe kerülnek azok a diplomaták és a másféle hatalmú személyek, akik rémtettek tanúivá válnak. Különösen nehéz döntésekre kényszerülnek közülük, akiknek saját államuk vagy annak szövetségese az elkövető.

Az 1944-ben Budapesten történtekről tudunk a legtöbbet. A II. világháború alatt a város polgárai közül többen korlátozták a zsidó kisebbség ellen forduló Magyar Királyság népirtását. Magyarok és más államok polgárai is. Például:

– a semleges Svédország diplomatája, Raoul Wallenberg[2],

– a „hatáskörét túllépő” svájci diplomata, Carl Lutz[3],

– az apostoli nunciusként működő, nem csak a kikeresztelkedetteket mentő Angelo Rotta[4],

– a spanyol ügyvivő, Ángel Sanz-Briz[5],

– Sanz-Briz munkatársa, a szövetséges Olaszország szülötte és a spanyol polgárháborúban Franco oldalán szerzett harci érdemeiért Spanyolország minden diplomáciai misszióján tisztelettel fogadott, önmagát végül budapesti spanyol ügyvivőnek is „kinevező” Giorgio Perlasca[6] (Spanyolország egy, csak a Szovjetunió ellen harcoló, önkéntes hadosztállyal[7] vett rész a II. világháborúban).

Kevésbé ismerjük a hasonló, de távolabbi példákat; lássunk néhányat azok közül is!

adobestock 279514241

1915–16-ban, az I. világháború idején a török vezetők, az ifjútörökök[8] ellenségként kezelték az országukban élő örményeket; akciójukat a világ nagy része népirtásként tartja nyilván. A szövetséges Németország ott dolgozó diplomatái közül többen tiltakoztak, vagy kormányukat kérték fel tiltakozásra. A német kormány számára azonban minden másnál fontosabb volt a szövetségesi hűség fenntartása, és nem tett ez ügyben semmit[9]. Max Erwin von Scheubner-Richter volt az egyik tiltakozó. Ő Németország erzurumi konzulja volt, amíg – éppen tiltakozása miatt – el nem mozdították. Róla érdemes még megjegyezni, hogy a háború után csatlakozott az orosz ellenforradalmárokhoz, majd Hitler harcostársaként az 1923-as sörpuccs[10] egyik szervezője és legmagasabb rangú halálos áldozata lett. Tőle Hitler első kézből hallhatott az örmények katasztrófájáról, és megállapíthatta, hogy egy gyors népirtás a tömeggyilkosokra nézve következmények nélkül maradhat.

A XIX. század utolsó éveiben a szerencséjét a Távol-Keleten kereső Komor család Sanghajba költözött. Az I. világháború idején csomagokat küldtek a Szibériába szállított osztrák–magyar hadifoglyoknak és vendégül látták, akik közülük Kínába tudtak szökni[11]. Tevékenységükért a háborúba az antant oldalán 1917-ben beszálló Kínából 1919-ben az angolok ki is toloncolták. Komor Pál hamar visszatért, és a magyar érdekeket képviselő, holland főkonzulátuson tolmácsolt a hadifoglyok hazatérésén munkálkodó Magyar Vöröskereszt Missziónak. 1924-ben megalapította a Magyar Segélyalapot (1940-ig működött), amely kölcsönt nyújtott a hazaútra, munkát közvetített, vagy jótállt hatósági igazolványok kiállításakor. A II. világháború elől közel húszezer zsidó menekült a Japánnal vívott és belső harcoktól is sújtott Kína[12] nagyvárosába, Sanghajba. Komor Pál vezette az ő segítésükre 1938-ban létrejött Nemzetközi Bizottságot az akkor már Japán által megszállt városban. Illegális embermentő tevékenysége miatt 1942-ben a japánok letartóztatták. A két világháború között tiszteletbeli magyar konzulnak is jelölték, de – hivatali hiba miatt – 1938-tól nem volt érvényes magyar útlevele sem; 1948-ban hagyta el a polgárháborús Kínát, Kaliforniában halt meg 1973-ban.

kormánya ellenére is

A II. világháború elején, 1939-ben Litvánia visszakapta a Szovjetuniótól a korábban Lengyelországhoz tartozó fővárosát, Vilniust, majd a Szovjetunió megszállta és tagköztársaságként bekebelezte az országot[13]. A német csapatok elől Lengyelországból menekülő és helyi zsidók tovább menekültek volna; ennek egyik útja Japánon keresztül vezetett, pl. a Karib-tengeren fekvő Curaçaóba. Ide az ideiglenes litván fővárosban, Kaunasban működő holland konzul (az emigráns kormányé is; 1940 májusában Németország elfoglalta Hollandiát!) vízumot adott a kérelmezőknek. Ugyanitt lett 1939-ben helyettes japán konzul Szugihara Csiune[14]. Ő először megpróbált kormánya egyetértésével átutazó vízumot adni a menekülni akaróknak, de mivel erre nem kapott lehetőséget, megtette – tömegesen – kormánya ellenére is. Amikor 1940 augusztusában a szovjet hatóságok bezáratták a követségeket Kaunasban, elutazóban még a vasútállomáson is adott ki vízumokat, végül – ez már legenda – kiszórt a vonatablakon aláírt követségi papírokat, amelyeket vízummá lehetett kiegészíteni. A szovjet hivatalnokok – megfelelő díjazásért – elfogadták ezeket az okmányokat, a japánok pedig Kína általuk megszállt részébe telepítették a tovább utazni nem tudó menekülteket. Amikor Szugihara 1947-ben hazatért Japánba, a külügyminisztérium elbocsátotta.

A német John Rabe[15] a Siemens cég kínai képviseletének vezetőjeként Nankingban, az akkori kínai fővárosban dolgozott. 1933-ban belépett a NSDAP-ba (a német náci pártba), ő lett a helyi pártszervezet vezetője. Mire a japánok 1937-ben ezt a várost is elfoglalták, az ott élő külföldiek kialakították saját biztonsági zónájukat, az azt irányító nemzetközi bizottság vezetőjének őt választották meg, ő pedig táviratban kérte Hitler közbenjárását a zóna biztonsága érdekében. A zónába – köztük Rabe ingatlanjába – befogadták a támadók elől menekülő kínaiakat, mintegy 250 ezer főt is. A japánok keresték az oda menekült kb. ezer kínai katonát, akit megtaláltak – nagyjából felüket –, megölték; nőket erőszakoltak meg és raboltak el prostitúcióra. A bizottság dokumentálta a történteket és hivatalosan tiltakozott a japánoknál. Rabe 1938 elején Berlinbe utazott, felhívta a kormány és a nép figyelmét a nankingi borzalmakra. Újból levelet írt Hitlernek, amelyben kérte az erőszak befejezését. A Gestapo letartóztatta, pár nap múlva – a Siemens közbejárására – elengedte, de egyrészt eltiltották a Nankingban történtek terjesztésétől, másrészt áthelyezték Afganisztánba. A háború után a szovjetek és az angolok is elfogták, de nem volt miért elmarasztalniuk; a kommunista hatalomátvételig (1949) rendszeresen kapott Kínából élelmiszercsomagokat.

adobestock 307484982

A matematika belső világa össze sem hasonlíthatóan egyszerűbb a valóságos világnál. Itt a fogalmak és az összefüggések egyértelműek, tisztán uralkodik a kétértékű logika: egy állítás vagy eldönthető, vagy nem; ha eldönthető, vagy igaz, vagy hamis. Aki valamiről azt állítja, hogy úgy van, annak állítását bizonyítania kell (egyébként csak sejtés), a bizonyítások ellenőrizhetők. A matematikusok belső világa olyan emberi világ, amely főleg evvel a (viszonylag) egyszerű kérdéskörrel foglalkozik, de az Ember erényei és gyengeségei ugyanúgy jellemzik, mint más, nagy csoportokat.

konformizmus

Alexander Soifer matematikus, a Colorádói Egyetem tanára a Geombinatorics 2015. áprilisi, XXIV (4) számában publikálta Az Elefántcsont-torony szennyese (Dirty Laundry of Ivory Tower) című cikkét. A helyzetük kényelmét élvező, akadémiai matematikus közösséget próbálja rávenni konformizmusa mérséklésére: ne plagizáljanak, ne hamisítsák a történelmet és ne cenzúrázzanak. Gondosan dokumentált példái a következők:

1. Grigorij Perelman szentpétervári matematikus egy interneten publikált, háromrészes cikksorozatban, 2002–2003-ban bebizonyította az akkor vezető matematikai problémák egyikét, a Poincaré-sejtést. Utána visszautasította az eredményéért megítélt 2006-os Fields-érmet és a bostoni Clay Matematikai Intézet egymillió dolláros Millennium-díját (majd más díjakat is). A cikk ennek okaként bemutatja azokat a manipulációkat, amelyekkel Shing-Tung Yau, a Harvard egyetem Fields-érmes tanára megpróbálja e bizonyítás teljes értékű voltát megkérdőjelezni, és teljessé tételét saját tanítványának tulajdonítani. (Bemutat más, Yau támogatásával megvalósuló plágiumot is.)

2. Az Oberwolfachi (Németország) Matematikai Kutatóintézet hallgat II. világháború alatti múltjáról (az SA- és NSDAP-tag Wilhelm Süss alapította, Hermann Göring jóváhagyásával 1944-ben; ugyanő volt első igazgatója is). A múlt nem változtatható meg, de bemutatható és megítélhető.

3. A Nemzetközi Matematikai Unió Végrehajtó Bizottsága 1981. áprilisban Rolf Nevalinna- érmet alapított. Nevalinna matematikai munkássága erre elegendő okot szolgáltat, de ő volt a II. világháború alatt a finn Waffen-SS parancsnokságának elnöke, és vállalhatatlan kijelentéseket tett (pl. Hitler az európai kultúrát védi).

4. A Zentralblatt für Mathematik (vezető matematikai publikáció ismertető folyóirat) egyik szerkesztőjének felkérésére Soifer szemlézett egy Helmut Hasseról is szóló könyvet (Günther Frei, Franz Lemmermeyer és Peter J. Roquette szerkesztésében 2014-ben jelent meg, címe Emil Artin and Helmut Hasse The Correspondence 1923–1958). A nácikkal kollaboráló, antiszemita, rasszista Hasse „hős, jó emberként szerepel benne, szinte második Teréz anyaként”. A valóságos Hasse NSDAP-ba való felvételi kérelmét zsidó felmenőkre hivatkozva elutasították ugyan, de a Göttingeni Egyetemen megtarthatta állását és korvett-kapitányként szolgált a német haditengerészetnél a II. világháború alatt. A szemle dicsérte a szerzők matematikai megjegyzéseit, de kifogásolta a valótlan Hasse-képet. Az ismertető megjelent, de a szerkesztő felkérte Soifert, cenzúrázza írását, majd miután ezt elutasította, leszedette az Internetről. A főszerkesztő Soifer tiltakozó e-mailjének hatására az ismertetőt visszatetette.

5. Amint a The New Yorker 2006. augusztus 28-i számának riportjából[16] kiderül, a Fields-érem lehetősége arra indította Perelmant, hogy végleg felhagyjon szakmájával. Tőle idézik: „Amíg nem tűntem fel, választhattam: vagy valami csúnya dolgot csinálok – fontoskodom a matematikus közösség integritásának hiánya miatt –, vagy ha nem teszek ilyesmit, akkor úgy kezelnek, mint egy kisállatot. Most, amikor nagyon szembetűnő emberré válok, nem maradhatok semmit sem mondó kisállat. Ezért kellett abbahagynom”. Yaunak nem sikerült kisajátítania Perelman eredményét, de Perelman áttörésének tanulmányozása és alkalmazása címén tanítványaival nyert a Nemzeti Tudományos Alaptól közel egymillió dollárt.

adobestock 307485122

Soifer a példákat a matematikusok leckéjeként értelmezi. „Hallgatásunk nem őrzi meg ártatlanságunkat. Éppen az ellenkezője igaz: bűnrészessé tesz a plágiumban, a történelem átírásában és a cenzúrában. Hallgatásunk eredményeként elveszítjük szakmánk legjobbjait, mint Grigorij Perelmant, aki úgy döntött, nincs mit tennie a konformista matematikusok hallgató többségével. Ne keresünk mentséget magunknak azt állítva, hogy bolond: ő egy józan ember bolond világunkban!”

  1. Babits Mihály: Jónás könyve
  2. https://hu.wikipedia.org/wiki/Raoul_Wallenberg
  3. https://hu.wikipedia.org/wiki/Carl_Lutz
  4. https://hu.wikipedia.org/wiki/Angelo_Rotta
  5. https://archivnet.hu/hetkoznapok/embermento_vedlevelek_1944ben.html
  6. https://www.origo.hu/tudomany/20200131-giorgio-perlasca-tobb-ezer-zsidot-mentett-meg-a-koncentracios-tabortol.html
  7. https://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%A9k_Hadoszt%C3%A1ly
  8. https://hu.wikipedia.org/wiki/Ifj%C3%BAt%C3%B6r%C3%B6k_mozgalom
  9. https://m.nyest.hu/hirek/ormenyek-torokok-zsidok-nemetek
  10. https://hu.wikipedia.org/wiki/M%C3%BCncheni_s%C3%B6rpuccs
  11. http://ujkor.hu/content/komor-pal-zaszloalja-a-sanghaji-magyar-hazafi-zsido-menekultek-megmentoje-es-a-kinai-magyar-kolonia-partfogoja
  12. https://hu.wikipedia.org/wiki/M%C3%A1sodik_k%C3%ADnai%E2%80%93jap%C3%A1n_h%C3%A1bor%C3%BA
  13. https://hu.wikipedia.org/wiki/Litv%C3%A1nia
  14. https://mandiner.hu/cikk/20190729_szugihara_csiune
  15. https://hu.wikipedia.org/wiki/John_Rabe
  16. https://www.newyorker.com/magazine/2006/08/28/manifold-destiny
kép | adobe.com