Centauri

ELLENÉDEN AZ ELLENFÉNYBEN

2006 november

ELLENÉDEN AZ ELLENFÉNYBEN

Nincs olyan flagelláns, akit meg ne kísértene a hatalom- és birtokvágy. Felakasztja a hétágú korbácsot, otthagyja az önvizsgálat kínos óráit, a külvilág „beható” és dühítő vizsgálatát, belehunyorít a nagyvilágba, és váratlanul arra gondol: bár volna mindez az enyém! Lebegjen fölötte tizennyolc karátos glória, röpködjenek gubója körül irizáló fajanszlányok, időnként mégis határokat jelöl ki a világban, ahogy kutya vizel a lámpavasra. Mondjon le mindenről – lemondását is birtokolja. 

szittyakincs, lignitmező, mangángumó

Ez a vágy kőkori és méregerős. Olthatatlan és pokoli. Tán ezért vettem erdőt is – hogy engedjek neki. De legyen birtokom, hatalmam bármekkora, ez a vágy nem tágít! Minden folyónak, tónak túloldala van; minden parttal szemben van egy másik; minden domíniumnak szomszédja a másik majorátus. Kutam alatt a szittyakincs, lignitmező, mangángumó, minden szelén és szutyok az államé. Fölöttem az ég légifolyosó, s az Elíziumot kondenzcsíkok osztják parcellákra. Köröttem a lég rezgése frekvencia-kollekció. Könnyen belátható: egész létemet jelzálog, szorgalmi-, haszonélvezeti és bányajog terheli. 

Bármit teszek, abból valaki hasznot húz. Így hát abba a hatalomba és birtoklásba jutni, amire az állati ember vágyik, lehetetlen. Ahhoz bizony csoda kell. Megdöbbentem, mikor ez mégis bekövetkezett. Ki hinné, hogy a világ sarkán hegyszorost kótyavetyélnek! Nézzétek a bagóért vásárolt hágót! Az égbe lógó gránit-tiarákat. Óceánból kandikáló, mérföld magas kőtojásom! Ez már az enyém! Tulajdonom. Akkora, hogy bejárni is bajos. Lehet, a Holdon jártunk már, de hogy itt ember lépést sem tett soha, azt garantálom! Én vagyok az első. Aki korlátlan tulajdonjogát és hatalomvágyát végre itt érvényesítheti, s e tájnak völgyről völgyre, kőről kőre neveket ad. Ez az én kopár, Éva nélküli Édenem – ezen az Istentől elhagyott helyen.

A Wolfskin Bay (Farkasbőr-öböl) köveinek lelke van. Minden gyűrődés, hasadék, szoros, lejtő és omlás kódolt üzenet. 

Hozzám szól minden fok, barlang és üreg! A tájléptékhez hozzászokva egyre-másra fedezem fel a birtoklás és névadás lehetőségeit. A hágó bal oldalán a kőomlás múmiaarcát (Múmia-hágó). A Kőtojásra néző letörésben egy felhőt légző ezüstarcot, az Inhalátort. Az immár Ezüst-hegynek keresztelt csúcs „nyomtatott áramköreit”. Végül marad a Múmia-hágóhoz vezető kanyon déli fala: Hasonmások hasadéka.

parókás barokk pasas

A falról Óriás Ormányos bámul le. Tőle balra Kék cápa feje bukkan elő. A kettő között félúton jókora Orángután vakarózik; szakálla egy Kacsacsőrű démon feje. Baljukon fagyott Szaracén hullája hever – alteste eltűnik a jégben. Alattuk három sötét folt. Balról jobbra elsőnek a Királynő: álla kicsi, orra pisze, apró ezüstkoronája kissé hátracsúszott. Jobbján parókás barokk pasas: Mozart. Alatta a Királynő húga; le sem tagadhatná rokonságát: pici áll, pisze orr; korona helyett agancsot hord. Mozart mögül haragos eb sandít: Mozart kutyája. A Királynő húgát ölelő sötét fluidumban felaranyló fantomférfi, az Irigység démona; ujjai a húg nyakán – épp fojtogatja. A Koponya, Oroszlán, Balerina, Varangymaki, Kalapos férfi, van Gogh füle, Apolló torzó, Philemon és Bauchis, Tafy, Larus, Atera Flamma, Apám, Egon és Morgen? A kép elforgatásával újabbak: Mozart kutyájából szamár lesz (Amadeus szamara). A Majomember úgy fest, mint egy ultrahangba bámuló vagy formalinban ázó magzat. 

Láthatunk Abortált Magzatot, Cickányt, Sellőt, Szerzetest, Kukulás alakot. Fekete-fehérben alig sejlő arcokra is rábukkanunk. Így arra a figurára, aki körszakállt visel, és szarvat hord. Épp az Ő felfedezése int, hogy a birtokvágy még efféle Farkasbőr-öbölbéli helyen is végzetes lehet! Ijesztő, hogy itt is megtalálom – itt is megintenek. Amint csodás, hogy e táj minden szirtje, s a részletekben rejlő Ördög is, elfér a markomban. Hisz amiről itt szó van, egy kő ellenfényben fotózott mikroszkopikus világa.

kép | shutterstock.com