elcsendesülés
ez az a délután
figyelem a lélegző februárt
a nyitott ablakban zajló folyamatokat
a láthatatlan erőket
az engedelmes áramlást
mintha mellkas tágulna
és süppedne egyenletesen
a függöny ficánkol
titkokat lebbent fel
akár halántékon a verejtékcsepp
így váltál ki belőlem
látszólag mozdulatlanul
a nyúlékony árnyak
lassan elöntik a kertet
megszűnnek a formák
de még éppen tapintható
a párhuzamos ellentétekből
születő szintézis ahogy
egyensúlyra törekszik
és helyére zökken
minden törvényszerűség