ELÁRUL

Fáradt, betegzöld növények
közt visz a séta.
A kórházkerten át vezeted. Nem szólsz,
nem beszélsz. Pár lépés után elárul
a szemed.
Ő lassan belefárad a fehér köpeny alatt.
Cigarettát kér, és te úgy adod, mint
erőtlen jóakaratot.
Együtt utaztok ezen a pár méteren.
Neked kicsit rosszabb. Errefelé a fű is,
mint a beteg haj, sárguló csomókban terem.
Ő azért valamennyire otthon van,
a környezethez szabva
már előre a végpontban.
Te is rágyújtasz, mikor a bejáratnál
elengeded. Nem nézel rá.
Legközelebb− motyogod. Egyébként
elárul a szemed.

kép | pxhere.com