Géher István

„ELÁLL AZ…”

1997 március

„ELÁLL AZ…”
naptárba

az ünnepek nem állnak el, kimúlnak
az életünkből, megporosodik
a fenyő, felfűrészelem ma – múltat
csinálok a jelenből, hányadik
ez már, amit dobozban és szemétben
eltemettem? majd feltámad megint?
lesz, aki feltámassza majd, ha én nem?
meddig lesz majd? amíg gyermekeim?

egymás alatt porladnak: ünnep, ünnep…
a gyermek szeme holtakkal teli.
az ember (most-most: hogy egymásba tűnnek!)
feldíszíti és felfűrészeli.
           közben, elállni: a hétköznapok –
           addig élek, míg meg is halhatok.

kép | Michael Coghlan, flickr.com