EGYÜTTPÖRGÉS

A szórakoztatóipar sajátosan modern fejleményeként jellemezhető a kiskorúak magánrendezvényeit tervező, szervező és lebonyolító ágazat. A születésnapi rendezvény alapötletének eredetisége, összetettsége, a helyszínek száma, esetleg azok bérleti díjának árfekvése, a rendezvény kül- és beltéri látványtervezése mind-mind meghatározó elemei a kiskorúak magánrendezvényeit státuszszimbólummá emelő társadalmi folyamatnak.

tagolt és szervezett

Tisztázzuk: a zsúrról van szó. Amivel kapcsolatban nem az azsúrt sírom vissza, nem is a habos kakaót. De hiányzik az a fesztelenség, amivel különösebb előkészületek nélkül egymásnak lehetett ereszteni hat-nyolc gyereket, hátha kezdenek egymással valamit a következő három-négy órában. Végül is ilyen alkalomra mindenki a hozzá legközelebb álló barátait hívja meg – egyelőre elvileg nem kötelez semmi más érdek. Ugyanis a rendezvényszervezés léte eleve feltételezi, hogy feszes és kicentizett irányítás nélkül nem tudnának mit kezdeni magukkal, hogy a gyerekeknek is tagolt és szervezett szabadidős együttlétekre van szüksége – így lesz az együttlétből együttpörgés. Persze elképzelhető az is, hogy a folyamatot csupán a bizniszpartiszervíz-ágazat kiaknázatlan kapacitása generálja.

Az érdekesség kedvéért kiválasztottam a legelterjedtebb zsúrtípusokat, és szeretném leszögezni, hogy nem prospektusokból: legtöbbjéről kiskorú családtagjaim személyes élménye alapján szereztem benyomást.

A mozizsúr az egyik legegyszerűbb séma, az úgynevezett lusta szülők kedvence. Kis tortaevés, gyertyaelfújás odahaza, aztán irány a multiplex, ahol a következő másfél óra programját megoldja a műsor.

A múzeumi zsúrok lebonyolításához maga az intézmény is segítséget nyújt, közepesnek nevezhető árszínvonalon, különleges programajánlatokkal, szakképzett pedagógus vezetésével. Általában értelmes barkácsolással van egybekötve, és többnyire helyes kis alufóliapajzsokkal térnek haza a gyerekek. A detektívzsúr előkészítése mindenképpen partiszervíz bevonását igényli. Általában egyszerű cselekményszálon fut az ünnepség, persze barátságos és vidám a nyomozás is, hangos kacagásokkal tarkítva. A kedves vendégek a nagy izgalom miatt ilyenkor fogyasztanak a legkevesebbet. Ha nagyítót markolászó gyerekek rohannak nekünk az utcán, és megkérdezik, nem osont-e erre egy rózsaszín rabló, szinte biztosra vehetjük, hogy detektívzsúr résztvevőivel találkoztunk.

nosztalgiázás

Az uszodazsúrhoz érdemes legalább egy medencét előre kibérelni két-három órára. Nem ússza meg az ember azzal, hogy úszhatna: tréfás feladatokkal, pajkos ügyességi versenyekkel kell lekötni a gyerekeket. A feladatok szellemessége kapcsán jobb, ha az ember nem idézi fel úttörőtábori élményeit, mert még nosztalgiázáson kapja magát.

Sok vár – úgy is, mint vár, és úgy is mint múzeum – ajánlja fel ódon csigalépcsőit az önfeledt hancúrozásra. A várpartik különösen közkedveltek, érdemes néhány hónappal hamarabb jelezni a szándékot – nemhiába: programjukban az ismeretterjesztő jelleget is hangsúlyozzák.

A kalózparti egyáltalán nem hajón zajlik, viszont amennyire jellegtelen, annyira népszerű. Tapasztalataim és az élménybeszámolók alapján úgy tűnik, hogy a kalózparti mibenléte kizárólag méregdrága kalózjelmez viseléséből áll. Az indiánzsúr pontosan ugyanilyen, esetleg a szorgalmasabb szülők jó idő és kert esetén közös sátorkészítéssel koronázzák a délutánt.

Hihetetlenül hangozhat, de bizony létezik a bevásárlózsúr, melynek előnye, hogy legalább nem kell bevonni a szervizszolgáltatásokat. A név önmagáért beszél: elrángatjuk a kis vendégeket a legközelebbi szupermarketbe, ahol a játék-, illetve az édességosztályon meghatározott összegen belül válogathatnak mindent, mi szem-szájnak ingere.

Sok majorság is vállal zsúrszervezést: lehet náluk tehenet fejni, lovagolni, szénakazalban ugrálni, mázas köcsögből inni a szénsavast. A meditációs zsúrok szervezői nyugodt és kiegyensúlyozott mulatságot ígérnek, viszont ugyancsak borsos áron.

Külön szeretnék szólni a kincskeresésről, ami minden születésnapi zsúr elengedhetetlen tartozéka. Emlékszem, gyerekkoromban a születésnapok egyik legnagyobb problémája az volt, hogy csak ritkán limitálták az ajándék értékét. Emiatt kínos túlajándékozások, anyagilag megerőltető viszontajándékozások, versenyajándékozások kényszere telepedett a meghívottakra, elsősorban a szüleikre, s ez ócska méricskéléshez vezetett.

kincskeresés

Jelenleg a folyamat fordítottja is érvényesül. Mivel a kincskeresés minden születésnap szerves és kötelező része, mikor is a vendégek bokor alatt, vitrin mögött vagy a közeli játszótér mászókájára kötözve találhatják meg a számukra megvásárolt és előkészített kincset, automatikusan megindul a „kincs” (ez lehet matrica, toll, édesség, de fiam például az egyik partiról kifejezetten drága focilabdával jött haza) értékének öngerjesztése.

A pörgő programok legnagyobb hibája, hogy a gyerek belefásul. Egy ízben hárman vendégeskedtek nálunk egy hétvégén át, és soha nem tapasztalt élményben részesítettek. Vihettük őket bárhova, mutathattunk bármit, nem lehetett pár percnél tovább lekötni az érdeklődésüket. Nem unatkoztak, noha nem csináltak semmit: kifejezetten udvariasan, jóindulattal várták, hogy haladjanak tovább az események. Itt vagyunk az erdei játszótéren, oké, és? Lementünk a búcsúba, láttuk, kipróbáltuk, rendben van, de most hogyan tovább? Mi következik? Ez a türelmes és egykedvű „na és most mi jön?” kihozza a sodrából az embert, ha nincs felkészülve, egyre türelmetlenebbül várja, hogy végre valami megnyerje a gyerekek tetszését (itt a tévedés: tetszik nekik, de ez nem szünteti meg az „oké, és?” tünetet), egyre kétségbeesettebben próbál egyre izgalmasabb programot kitalálni.

Még nincs minden veszve: szilárd meggyőződésem, hogy gyerekeink egészségesek és normálisak. Bizonyítja ezt, hogy mindenfajta zsúrok legnépszerűbbikeaz ottalvózsúr. Ennek lényege, hogy a gyerekek este hatra érkeznek meg, majd ott alszanak – reggeli után lehet értük menni. Azt hiszem, a gyerekek az ottalvózsúr csúcspontjának a lámpaoltást tartják, ugyanis szokatlan módon már este fél nyolckor követelik ezt. Lámpaoltás után kedvükre bolyonghatnak a házban (a szülők felkészültek erre), visítozhatnak, párnacsatát rendezhetnek az ott-alvásra berendezett szobában, hallgathatják titokban a magukkal hozott kazettákat, s ugyancsak titokban megdézsmálhatják a speciálisan feltöltött hűtőt. Egyszóval, azt csinálhatnak, amit akarnak. Nem kell érdeklődő arccal bámulni a kirendelt bűvész unalmas mutatványait, nem kell lelkesen szurkolni a megrendelt bábszínház pozitív hősének, feltalálják és jól érzik magukat.

kép | adobe.com