
elhagytam magam
az utolsó szót
mint követ dobtam
közétek
fájjon aminek fájni kell
sokáig kotorásztam a zsebemben
nem találtam a kulcsot
végül mégis előkerült
de nem találtam vele a zárba
közben kialudt a villany
a lépcsőházban fekete csönd lett
hirtelen a megborzongó pillanat
mint kutya a vizet rázta le
magáról jelenlétemet
egyszer csak nem voltam sehol