Czilczer Olga

EGYETLEN TENGER

1999 február

EGYETLEN TENGER

Róttam a sorokat lapszéltől lapszélig
gömbölyítettem kanyarítottam hurkoltam
rányomtam erősebben majd engedve
a szorításon tollam csak a felszínt
érintette visszaútban
szőrmentén simította
becézte megszólalásra
gyertek elő halacskáim
most meg evezőm merítettem alá
rést ütöttem a kékben rájapofák
állkapcsa nyomtatta azúrba ábécémet
aztán rostára tettem összekevertem
kiráztam betűim a laposra
a kagyló A a csiga B
írta aznapi naplóm
Itt valahol a margón vár aki kimaradt
de part már nem volt sehol
akkor hát hol a vár és kicsoda
mert valami igazság lehet a dologban
a rostán se ment át minden néha
meg az is átcsúszott aminek
nem kellett volna ahogy például
egyetlen levél a lomb
erejével a sárga
házfalra vetette árnyát
és ahogy legurult
egy beharapott alma tizenkét
lépcsőfokon át meg sem állt
egy kisgyerek fognyomaival
miközben este lett a levéltől
a házfaltól az alma útjáig
egyfolytában csak alkonyult
az egyre sűrűbb homályban persze
hogy kimarad kihullik ami
hitvány vagy nem is az
nem látom tán nem is fontos de ha mégis
másnap előveszem a teleírt lapot
de akkorra már, a tinta szétfolyt
kék az egész a délelőtt a délután
a sárga fal a lépcső ette alma
a sehol a senki a betűk
a betűközök egyetlen tenger

kép | A. Birkan ÇAĞHAN, flickr.com