EGYETLEN PONT MARAD
2012 március
Álmomban homokot csorgattam
öklömből nyitott tengerembe
és vissza, céltalan, úgy emlékszem,
hogy tekintetem a lassan omló
függőleges folyamra szegeztem,
és egyenként láthattam
minden aláhulló szemcsét.
Talán így hullámzik anyag és tér;
elfolyik lassan a kozmosz,
véget ér, egyetlen pont marad
utána, amiben eltűnt, aztán
valahonnan majd újratámad.
De erre később gondoltam csak,
ébredés után a képet láttam még
sokáig, magamat a homokban
ülve játszani magára hagyott
gyerekként.