Levendel Júlia

EGYETLEN PÉLDÁNY

1994 július

EGYETLEN PÉLDÁNY

Amikor ez az idézet-játék[1] annyira személyessé lett, hogy válaszolni kellett magamnak: hát én mit választanék, bizony megkísértett, hogy talán saját szövegeimből valamit. Ó, persze nem holmi narcizmus vagy önigazolási kényszer – ki tudná, ki ismerné be az ilyesmit? –, csupán a természetes logika sürgetésére. Mert hol találhatom azokat a nekem fontos, azonosulásra alkalmas mondatokat? Konkrétumok jutottak eszembe, például a Liget 88-as Beköszöntőjéből néhány sor, de nyomban el is vetettem: túl ünnepélyesnek, már-már komolykodónak, s így játékrontónak tűnt az ötlet. Meg egy negyvenéves történet is előbukkant az őshomályból üdén, frissen. Ötödik osztályosok lettünk, felső tagozatosak, úttörők, és először választottunk – demokratikusan és titkosan – osztálybizalmit, aki egyben rajvezető is. A kiosztott cédulákra gyors firkantás – a be-, és majd a kihajtogatás sokkal gondosabb, mert izgalmasabb művelet. Az első papírt kibontva osztályfőnökünk felolvasta: Katona Mária; félreérthetetlen elégedettséget jelzett a harminchat kislány vihogása. írjuk föl a nevet a táblára, s kerüljön mellé egy vonal! A második, a harmadik, a negyedik lapon is Katona Mária. Ő volt a legjobb tanuló, nemcsak az osztály, az iskola büszkesége is. Súlyos szívbeteg édesanyja egyedül nevelte, s Mari példásan jólelkű, szorgalmas, szerény, a legillemtudóbb valamennyiünk közül. A tizennégy-tizenötödik katonamáriás cédula után már vétek lett volna, mindenki kedvét szegő, ha történetesen Nemeskéri Erika vagy Szatmáry Lilla neve tolakszik a papírra. A viháncolás egyre harsányabb, a harmincadik Katona Máriánál égett a fülünk, részegen csillogott a szemünk, soha ennyire közösség, ennyire együtt lélegző-mozduló test nem volt az az osztály. A táblán egy név: Katona Mária, és csak vonal, vonal, vonal. Aztán elfogyott a cédula. Nos, számoljuk meg a vonalakat, indítványozta gyanútlanul osztályfőnökünk. Megszámoltuk: harminchat Katona Mária volt. Minden stimmelt. S akkor hirtelen döbbent csönd lett. A nagy ijedelmek, a nagy jókedvek utáni csönd, s mintha nem is egy hang mondaná, hanem az imént még ujjongó osztálytest mordulna: Katona Mária is Katona Máriát választotta? Mari felállt, a levegő elviselhetetlenül sűrű, szinte kemény a vad megvetéstől. Ahogy a rajongásból halmazállapotot is váltva átalakult. Mivel vádoltuk, nem emlékszem. A szavak csakugyan elillantak, a torzult arcokat látom, és tudom, hogy osztályfőnökünk megnyugtatóan azt javasolta: szavazzunk újra. A második fordulóban egyetlen katonamária sem akadt. Egyetlen egy sem. És fogalmam sincs, ki lett az osztálybizalmi-rajvezető.

A választott idézetem pedig:

…mindig elvétettem bármily gyorsan forgattam színt és köpenyet
Zöld alapon kék voltam kéken sárga sárgán fekete fehér a feketén
Nem úgy mint a nagysikerű próféták s váteszek kik haragos-dacosan
Nyáron meleget prédikálnak és télen hideget fittyethányva veszélynek
Én nagyravaszul mérsékletet és hagyományt hirdettem a forradalomban
S forradalmat és haladást mikor jött a Mult fehér lepedőben
Emlékeztek még a Schöberl-pamlagra mely nappal szék éjjel ágy
Hát én egy olyan Schöberl-bútor voltam egyetlen példány a gyárból
Amelyik nappal nyugodalmasan szétterül hívogatva aludni
Éjjel meg ugrálni kezd a szegény fáradt polgár párnája alatt
Végre is mit tehettem hasznos akartam csak lenni kétségbeesetten
KARINTHY FRIGYES: Számadás a tálentomról (részlet)

  1. Idézeteink címmel jelent meg a Liget 1994 júliusi és augusztusi számában összeállítás, amelyben a szerzők számukra fontos és aktuális idézethez írtak kommentárt. A sorozat ezzel a jegyzettel, illetve idézettel kezdődik.
kép | shutterstock.com