EGYENLŐTLENSÉG ÉS KÖRNYEZETI KÁROSODÁS

A régi görögök szerint a dolgok számok, a modern világban gyakran a manipuláció, a valóság elkendőzésének eszközei, de bármennyire is kételkedünk pontosságukban, a világhelyzetet jellemző egyes adatok, többszörösen megerősített vagy akár közhelyszerűen ismételt számok, főleg az arányokat, részesedéseket, és így a tendenciákat érzékeltetők kiáltóan tárnak fel meghatározó vonásokat.

Földünk népességének nagyobb része folyamatosan küszködik az alapvető élelmiszerek hiányával, 100 fejlődő országból például 10 képes ellátni magát gabonával. Az Egyesült Nemzetek Fejlesztési Programja 1992-ben pezsgőspohár alakú grafikonon érzékelhetően ábrázolta a világot jellemző egyenlőtlenséget.

kétpólusú gazdag–szegény világ

A kétpólusú gazdag–szegény világban egymilliárd ember birtokolja a megtermelt használati tárgyak 82,7%-át, s a leggazdagabbak (a jövedelmek 20%-át birtoklók) hatalmas megtakarításokat hoznak létre, ugyanis a 15%-os (becsült, de reális) megtakarítási rátával a világ jövedelméből 12,4%-ot nem fogyasztanak el. A szegények pedig, akik háromszor annyian vannak, csupán 5,6%-al részesednek.

A hatalmas tőkefelhalmozás kikényszeríti a hitelnyújtást, s van is rá bőven jelentkező. Az eladósodottsági és hitelezői pozíciók nem változtak, mióta elkezdődött a II. világháború utáni új világrend, az iparilag fejlett országok békés gazdasági felhalmozása. A gazdasági megosztottság jól követhető a Föld régiói szerint, és jellemezhető az 1 főre eső GDP-vel.

Európa 48 országából 14 (Ausztria, Belgium, Dánia, Finnország, Franciaország, Hollandia, Írország, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Svájc, Spanyolország, Svédország) lakossága 362 millió (50%), s a GDP-jük 7 506 milliárd USD, 90%-a az összesnek.

Európában lakik a világ lakosságának 13,2%-a, Afrikában pedig 12,5%-a, s az egyik a jövedelemből 34,5%-al, a másik 1,9%-al részesedik.

A legszegényebbek: Afrika, Ázsia, Közép-Amerika és Dél-Amerika. A gazdagok igen magas jövedelműek: Japán, Észak-Amerika és Kanada, s rögtön Európa.

A tőkeberuházások és hitelkihelyezések ugyanezt tükrözik. Az alacsony jövedelmű országok adóssága 1970-től 1980-ig 21 milliárd dollárról 110 milliárdra, 1992-re pedig 473 milliárd dollárra nőtt.

A gazdag országok változatlan nyereségszínvonala, a szegény országok csökkenő élőmunka-értékesülése létrehozza a környezetszennyezés két nagy területét, a gazdagok transzformációs és a szegények primer szennyezését.

 

Transzformációs szennyezés

A termelési folyamat végén Japán kukorica, búza és árpa szükségletének 70%-át, szójabab igényének 90%-át importálja, s ennek nagy részét Borneo gyorsan eltűnő őserdejéből. Hollandiában sertéseket és szarvasmarhákat hizlalnak Malajzia erdőirtásos földterületéről származó pálmamag pogácsával és Brazília rovarölőkkel permetezett, nagy kiterjedésű déli részéről eredő szójababbal. Mi húzódik e tények mögött?

fogyasztási szenvedély

A kereskedelmi lehetőségek azt az illúziót keltik a nyersanyagban szegény országokban, hogy a Föld készletei kiapadhatatlanok. A fogyasztási szenvedély elérte, hogy a világban előállított alumínium 86%-át, a papír 81%-át, a vas és acél 80 és a fa 76%-át fogyasztják el. Kifinomult technológiáik lehetővé tették, hogy ilyen óriási mennyiségű nyersanyagot termeljenek, de a párját ritkító ökológiai pusztítás is növekedett. Becslések szerint 28 milliárd tonna talajt és sziklát mozgatnak meg, ami fokozza az eróziót, eliszaposítja a vizeket. Az alapanyag-ellátó ágazatok a legnagyobb energiafogyasztók, s ez játszik közre a legismertebb és legtöbbet hangoztatott problémák, a globális felmelegedés, a savas esők és a folyók tönkretételének kialakulásában. A gépesítés lehetővé tette, hogy nyersanyagokat és alapanyagokat távoli építkezésekre eljuttassanak. A világgazdaságban évente betáplált anyagok 40%-a épületekbe kerül, mintegy 3 milliárd tonna nyersanyag alakul át alapokká, falakká, csövekké, gépészeti berendezésekké.

A hatalmas anyagfelhasználás az építészetben, közlekedésben, élelmiszer túlfogyasztásban óriási alapanyag transzformációt tesz szükségessé, s ez felelős elsősorban a környezet szennyezéséért. A fenntartható anyaggazdálkodáshoz 50%- kal kellene csökkenteni a világ egész anyag-felhasználását, ami 90%-ot jelentene a gazdag országokban.

 

Primer szennyezés

Az anyagok transzformációja által bekövetkezett természetpusztítást növeli a szegény országokban uralkodó kényszerű, közvetlen anyag-felhasználás, például a fa eltüzelése vagy az eróziónak kitett területek növényzetének letárolása. Az élelmezési és fűtőanyag abszolút hiányának szintjén képtelenek megakadályozni a természet eltartó-képességének rohamos csökkenését. A hal és egyéb vízi élőlények 16%-át adják a világon elfogyasztott állati fehérjének, és 5,6%-át a teljes fehérjefogyasztásnak. Az egykor a szegények táplálékának számító hal fogyasztása pang, mert a túlhalászás és a szennyező anyagok növekedése, az élőhelyek tönkretétele miatt csökken a fogás. A hal már ma is inkább a gazdag országokba kerül, ahol az egy főre jutó fogyasztás háromszorosa a fejlődőkének, akik a zsákmány egyre nagyobb részét kénytelenek exportálni, hogy devizához jussanak és fizetni tudják adósságaikat. Az ősidők óta halászattal foglalkozó közösségeknek nem volt soha földjük, amit megművelhettek volna, s most mégis a külföldi flottáknak adják el a termővizet.

Állandóan csökken a gabonaföldek nagysága. Az emberiség napi kalóriaszükségletének több mint felét adó gabona érzékeny színtere a világ élelmiszer-biztonságának. Területük ma 8,5%-kal kevesebb az 1981-es csúcshoz képest, s éppen akkora, mint 1968-ban volt. A helyzet még szorongatóbbnak látszik, ha az egy főre vetített adatokat nézzük, ez állandóan csökken, s csupán az utolsó évtizedben 25%-al lett kevesebb. Mindezt csak részben ellensúlyozza a hozamnövekedés – amíg van öntözésre víz és műtrágya; nem beszélve a mezőgazdasági földek romlásáról, amit a rosszul művelt területeken a sólerakódás vagy a mértéktelenül használt növényvédőszerek okoznak. A föld pusztulásának leggyakoribb formája az erózió.

A pazarlás tényei ma már kiáltóak. Kevesen próbálkoztak eddig azzal, hogy kiszámítsák például az erdei termékek ökológiai árképzés szerinti árát, de a nagy környezeti pusztítás révén létrejött termékek valódi ára így valóban csillagászati összegre rúgna. A letarolt őserdők helyén legeltetett állatok húsából készített hamburger teljes értéke kb. 200 USD.

ökológiai árképzés

Vagy nézzük a faanyagok felhasználását! A világgazdaság 1991-ben 3,4 milliárd köbméter fát használt fel, 2,5-ször többet, mint 1950-ben. A fa felét eltüzelték a fejlődő országokban, a másik felét az ipari országok használták fel. Az ökológiai árképzés a papír felhasználóival megismertetné az erdőpusztítás terhét. A papír felhasználása pedig az írás, olvasás és a reklám növekedésével, az irodák gépesítésével állandóan nő. Több mint 19 millió fénymásoló volt a világon 1992-ben.

 

Az energiaáramlás vallomása

Egyetlen háztartás sem adhat ki több energiát, mint amennyit befogad. Bolygónk egyedüli legitim energiabevétele a napsugárzás. Minden technikai fejlesztés, ami többet használ fel, mint amennyit a Nap küld, a Föld adósságát növeli. Az ökoszisztémában a növények mint termelők a napfény energiájával szervetlen anyagokból szerves anyagot állítanak elő. Ezek a táplálkozás révén átkerülnek a fogyasztók szervezetébe mint energiahordozók. Végső soron tehát a növényzet szabja meg, hogy mennyi energia áll rendelkezésre, mert az így fotoszintetizált energia az elsődleges produkció. Az adott területen található élőlények tömege a biomassza. A mérsékelt égövön 1 hektár lomberdő 275 tonna biomassza és évenként 24 tonna szerves anyagot termel. Ennek felét a termelők saját lélegzésükhöz használják fel, s a másik felét tárolják.

A termelői szint élőlényei alkotják a legnagyobb tömegű biomasszát. A termelőktől az elsődleges, másodlagos és harmadlagos fogyasztókig egyre csökken a tápláléklánc össztömege (energiája).

A szárazföldek bioszférájának legnagyobb részét az erdők alkotják. Az elsődleges produkció eloszlása a Földön rendkívül egyenetlen. Legnagyobb a trópusi őserdőké, a sivatagban pedig szélsőségesen alacsony értéket ér el. Hasonló csökkenés figyelhető meg az Egyenlítőtől távolodva. Az erdő a Földön legalább annyi biomasszát ad, mint a tízszer nagyobb felületű tengeri ökoszisztéma. Az emberiség fennmaradása szempontjából a fák létezése döntően fontos tényező. Az emberiség a körfolyamatban a harmadik szinten van, s olyan óriási mértékben szaporodik, hogy létfeltételeinek pusztításával önmaga megsemmisítését készíti elő.

kép | shutterstock.com