
Emlékszem egy repülőútra, amikor,
tudja az Isten, miért, egyedül
utaztam, lélekben is, nem csak papíron.
Magamban, mint akinek bármi sikerül.
A félreértés elkerülése végett
maradjunk abban, nem volt útitársam.
De, százan is. Intim útitársam tényleg
nem volt. Egyedül én az utazással.
Ugyan: nem sikerül elmesélnem ezt se.
Hogy nem féltem, hogy a repülő leesne.
Miként a metróban is: közönyösen
néztem túl a rám szabott tömegemen.
Nem hagy verset írni a birtokos személy.
Mindegy. Úgyse tudom, mi volt az úti cél.