EGY ÚTIKÖNYV KÉRDÉSEI

Fölmarkolok egy-egy néma szonettnyit.
Tolonganak körül rőt csuhák logon,
nyitott tenyerem nyújtom vagy eldugom,
egyre megy: így is, úgy is csak a vers nyí,

csak nyüszög, nyihog mohón és nyukál.
Hiába. Flakon és fluxus rá se ránt,
mert a dolgoknak, drága Rilke, ganz egál –
és mégse higgyem, hogy más itt nem dukál?

Mindezt a Zsolna utcán gondolom.
Labdarózsa-árnyat ír a vasbeton
bőrére, fázósan sziszereg a szél.

Egy útikönyv kérdéseit kajtatom
vagy szózenék visznek s szabad hallanom
vadon tenyésző hangok légvételét?

kép | shutterstock.com