EGY SOSEMVOLTRÓL
„Ha látnak, elfutnak a farkasok s gyűlnek a lepkék”
(T. Tzara – A város szélén)
annyi vagy mint kutyaszerelemben a hűség
elérhetetlen célok felé meneteltünk
hosszú fekete kabát rajtad
szerelmes mosoly a szemedben
egész éjjel esett rám izzadt minden emlék
olyan egyedül voltam
ahogy pattogzott zománcú lavórban
a párjától elszakított koszos zokni
légszomj gyötört de nem tudtam
kiszakadni mellőled torkomba fújni a ventolint
mossa le rólam az arcod
mit kezdhettem volna veled
ez a gyűlölet anyja
fuldoklása az elásott magzat-szerelemnek
ami ott lebeg a kertben
és lezuhan mint fészek őszi viharban