fbpx
A szerk.

EGY NEJLONSZATYOR KIBORUL 3.

EGY NEJLONSZATYOR KIBORUL 3.

A Fészek-beli Eszmélet-est betiltása után a jugoszláviai Új Symposion folyóirat rendkívüli ajánlatot tett: lapjukban 8–10 oldalnyit átengednek, és Eszmélet címmel tetszőleges összeállítás készülhet az Eszméletbe szánt írásokból. A meg nem valósult estre szánt kéziratokból a Budapestre látogató Novi Sad-i szerkesztők (Tolnai Ottó, Várady Tibor, Bányai János, Végel László) el is vittek néhányat, de ’69 őszén-telén a pártközpont és a Magvető igazgatója még hitegetett a folyóirat (időszakos kiadvány) nyomdába adásával, elindításával. 1970 tavaszán Horgas Béla és Levendel Júlia összeállította az első alkalommal az Új Symposionba szánt Eszmélet-rovatot, és úgy tervezték, májusban a balatonfüredi nemzetközi költőtalálkozón Horgas Béla átadja Tolnai Ottónak. A rendezvény előtti napon H. B. megbetegedett, Levendel Júlia felhívta Eörsi Istvánt – tudva, hogy ő megy a találkozóra, és a vonathoz vitte a kéziratot. Nyilvánvaló, hogy a telefont lehallgatták, mert Füreden Tolnai rendben átvette Eörsitől a dossziét, aztán hazafelé a határon felszólították, hogy adja oda az Eszmélet-írásokat. Tolnai azonnal odaadta, ennek ellenére megmotozták, levetkőztették, durván megalázták. Június 5-én Horgast behívták a Szerzői Jogvédő Hivatalba, ahol Tímár István „virágnyelven” értésére adta, hogy nála van az elkobzott anyag, és voltaképpen az adott körülmények között jóindulatúan segített volna – erről tanúskodik a jegyzőkönyv –, hogy ne (vagy legalábbis minél kisebb súlyú) politikai-rendőri, hanem szerzői jogi kérdés legyen az „ügyből”. Ehhez biztosan volt pártközponti jóváhagyás.

 

Horgas Béla levélben „felfüggesztette” a symposionos Eszmélet-megjelenést.

Eörsi Tolnai Ottónak ajánlott A költő és a vámőr című versét még az 1990-es Nem vagyok kikerics kötetében is ’68-ra datálja – kétségtelen, a történet a ’68-as értelmiségi próbálkozásokat és kelet-közép-európai meghurcolásokat idézi.

Aztán mégis rendőrségi ügy lett az Új Symposion–Eszmélet kapcsolatból. 1970. május 30-31-én az Eszmélet szerzői és szimpatizánsai kétnapos találkozót tartottak a leányfalui kempingben. A kemping 40 ágyát Levendel Júlia a saját nevére vette ki, de legalább 120–150 ember jött el a beszélgetésekre, a kötetlen együttlétre. A minisztérium illetékesei szóban – „jóakaratúan” – figyelmeztették a szervezőket, hogy álljanak el a rendezvénytől, aztán hogy szembesülniük kellett írók, szerkesztők, filmesek, képzőművészek függetlenségével és szabad társasság-igényével, „kénytelenek” voltak „más eszközök”-et (korabeli kifejezések) alkalmazni. A nyár folyamán többeket – külön-külön – rendőrségre idéztek. Horgas Béla belügyminiszteri figyelmeztetésében az is szerepelt, hogy „a betiltott Eszmélet anyagait külföldre akarta csempészni” (az Eszméletet sohasem tiltották be). A behívottak között volt Kenedi János, aki így számolt be meghallgatásáról a Balatonnál nyaraló szerkesztőknek: