EGY MÚZEUM
1998 augusztus
A bérlőm úgy vezet
Lakásomon körbe, ahogy egy
Tárlaton, a plafonra,
Mutatja, rávetül az ablak
Négyszöge, ismerem-e a
Fényudvart, amit a délutáni
Nap bejár, és mint egy
Bábjátékos mozgatja szereplőit,
Szövi egyre kuszább és
Halványabb meséjüket, amíg az
Alkony ki nem oltja, éppen
Három hétig nézte, ahogy
Súlytalan úsztak az autók és
Járókelők egy pózna lassú
Árnyéka körül –
Mintha a nap játékává szegődne,
Berepül egy galamb is a többi
Árny közé, együtt nézzük, hogy
Finom hálójukat átszakítva, eltűnik.