EGY ÉRZÉS TÜKÖRLOGIKÁJA

Amikor egy vers elkezdődik,
mindig meg akarlak szólítani.
Ezerszer végigzongoráztam.
Te arról nem tehetsz,
miért nem tudok vállalni egy helyzetet
ahelyett, hogy végre kimondanám:
Nem vagy.

Amikor nem vagy, és egy vers elkezdődik,
akkor is meg akarlak szólítani.
Nem tudom elfogadni a tényt,
mert nem tudok kialakítani
külön szobát a hiánynak,
ezért mindig azt játszom
– bár tudom, hogy nem vagy –,
megkérdelek:
– Emlékszel, mikor elkezdődött
és tudtam, hogy nem vagy,
mennyire sírtam?
Aztán alakot adtam neked,
világot teremtettem köréd.

Amikor elkezdődött,
néven neveztelek,
hiába tudtam, lidércjáték.
Hozzám nőttél elengedhetetlenül.

Amikor elkezdődik benned a vers,
meg akarsz szólítani.
Próbálsz kimondani.
Tükör mögött vagyunk.

Ahogy ma elkezdődött,
valaki megfordította.
Ott voltunk mind a ketten.

kép | shutterstock.com