Birtalan Ferenc

EGY ÉRZÉS TÜKÖRLOGIKÁJA

2011 november

EGY ÉRZÉS TÜKÖRLOGIKÁJA

Amikor egy vers elkezdődik,
mindig meg akarlak szólítani.
Ezerszer végigzongoráztam.
Te arról nem tehetsz,
miért nem tudok vállalni egy helyzetet
ahelyett, hogy végre kimondanám:
Nem vagy.

Amikor nem vagy, és egy vers elkezdődik,
akkor is meg akarlak szólítani.
Nem tudom elfogadni a tényt,
mert nem tudok kialakítani
külön szobát a hiánynak,
ezért mindig azt játszom
– bár tudom, hogy nem vagy –,
megkérdelek:
– Emlékszel, mikor elkezdődött
és tudtam, hogy nem vagy,
mennyire sírtam?
Aztán alakot adtam neked,
világot teremtettem köréd.

Amikor elkezdődött,
néven neveztelek,
hiába tudtam, lidércjáték.
Hozzám nőttél elengedhetetlenül.

Amikor elkezdődik benned a vers,
meg akarsz szólítani.
Próbálsz kimondani.
Tükör mögött vagyunk.

Ahogy ma elkezdődött,
valaki megfordította.
Ott voltunk mind a ketten.

kép | shutterstock.com