EGY ELKÉPZELT BEUYS-INSTALLÁCIÓ LEÍRÁSA

Kezek negatív terei egy körkörös
panoptikumban: semmivel körbevont odvak
végtelenített szériája.

Talán elporladt kezeké, talán
meg-nem-születetteké:

rajzolatuk már megsemmisült a feltornyozott
ágybetétek, bezsírozott székek
és összetaposott zsírfoltok katatóniája előtt.

Hogyan járjuk be ezt az imaginárius
teret, ahol egyenlőségjel kerül összeomlás
és megtestesülés közé?

Kívülről befelé, egyre szűkülő íven mozogva
a szembesülés kínzó érzeteivel, vagy hátrálva
– egészen a megsejtett centrumig –,
vállalva a kikerülhetetlen tanúságtételt.

Ott nem jön más – nem is tudunk többet –
mint hirtelen halványuló ajkakkal feltenni a kérdést:
mit vár tőlünk Isten? ha bármit is vár, mindezek után.

Kérdéseink apró furatok a semmi falában.

kép | adobe.com