EGY ELKÉPZELT BEUYS-INSTALLÁCIÓ LEÍRÁSA
2006 február
Kezek negatív terei egy körkörös
panoptikumban: semmivel körbevont odvak
végtelenített szériája.
Talán elporladt kezeké, talán
meg-nem-születetteké:
rajzolatuk már megsemmisült a feltornyozott
ágybetétek, bezsírozott székek
és összetaposott zsírfoltok katatóniája előtt.
Hogyan járjuk be ezt az imaginárius
teret, ahol egyenlőségjel kerül összeomlás
és megtestesülés közé?
Kívülről befelé, egyre szűkülő íven mozogva
a szembesülés kínzó érzeteivel, vagy hátrálva
– egészen a megsejtett centrumig –,
vállalva a kikerülhetetlen tanúságtételt.
Ott nem jön más – nem is tudunk többet –
mint hirtelen halványuló ajkakkal feltenni a kérdést:
mit vár tőlünk Isten? ha bármit is vár, mindezek után.
Kérdéseink apró furatok a semmi falában.