Simon Balázs

EGY BUSZPÁLYAUDVAR

1998 augusztus

EGY BUSZPÁLYAUDVAR

Álom, magánszínház néhány
Buszról, sorban, jönnek:
A dűlőútra tévedt távolsági
Busz, mint egy mustárszín
Rabruha, az oktatóbusz, fürge
Ékszíjával a szellőzőrács mögött,
A szovjet katonai busz, agyonvert
Bűnbak, rögtönzött bakokra téve,
Alvázig csupasz, aztán a cseh busz,
Kávédaráló, hogy köpte a sűrű, szinte
Darabos füstöt a hóba, mint egy gyár!,
Utána, távolabb az a jugó busz, fönt,
Sziklás szerpentinen, a váltó barna műbőr
Szoknyájában ma is látom, hogy mozgott a
Kar, a sor végén, remízben áll, olajfa
Mellett, testvéri közel egy fakókék szóló,
A 14-es tán: a túr dö busz versenyzői, a
Keleti mezőny, befutnak egyenként egy föl-
számolt vagy épülő buszpályaudvar állásaira,
A félköríves csarnok járdája elé, a
Tetőpárkány, nézd csak!, mint egy tányér-
sapka ellenzője, nincs már rajta bádog,
Befutnak, most a szovjet, tépett belsejével,
Két rozsdás kerékagyon, és pöfékelnek,
Egy-egy hosszú szárú csibukpipa, hosszú
Távú adoma, a végső csattanó előtt,
Mindjárt a soknemzeti színű célszalagot
Átvágják.

kép | shutterstock.com