EGY BÖKVERS ÖTLETE

Nemzeti színekben izzó tangabugyi
néz rád az októberi ragyogásban fürdő
Dékán utcai kirakatból vagyis hát te
nézel rá állsz ott kocsiddal. A piacon
voltál káprázatos szőlőt vásároltál abból
kérek ott mutattad abból a fideszesből
rikkantott az árus csak vicceltem hervadt
le dermedt arcod látva. Még mindig piros
a lámpa. Híreket mond a rádió informál
a párt ultimátuma mit a pártnak adott
már egy órája lejárt a reflexből ígért
tüntetések immár aktuálisak. Ezek nem
normálisak mondta a szupermarket
pénztárosnője reggel óta áruhiánytól
rettegő öregek sorai kígyóznak a pultok előtt.
Kik ezek azok mi magunk megint. Szónoklatok.
A politikai osztály liheg mind belegebedtek
megátalkodottak most must kellene kifosni
a fölgyülemlett zagyvalékot de képzeld
a maradékot milyen lehetne volna
kinek hinnél közülük mondd ki. Senkinek.
És közben nézed a kirakatot ó ezek a divatok
fejünkre szakadt párhuzamok cifrázása.
Egy bökvers ötlete rémlik föl: tehetetlenséged.
Barna papírzacskóba dobálnád a nap tényeit
ráznád zörögne kirepedt szanaszét gurulunk
gázt adsz benyel a Moszkva tér. Motor-özön.

kép | shutterstock.com