
ütéseket váltunk
te a háló egyik én a másik felén
enyém a napos oldal
szerváidat benézem
elvakítsz
beszéd-labdáid
szinte mind ászok
erőtlen tenyereseim
már el sem gondolkodtatnak
nincs szükséged stratégiákra
napszemüveged feltolod
mintha nem lennének határvonalaid
minden aut-ra megy tőlem
bárhogy is próbálnálak becserkészni
egymás után nyered a game-ket
puszta adogatógépnek látlak
utolsó szavainkat
egy lecsapással végzed
nem hogy visszaadni
de elhajolni sem tudok előle