Alana unokámnak
A huszonegyedik század közepe
táján egyszer
komoly asszony-arcodon
átvonulok egy
muszlin-lebbenésű mosolyban.
Valami eszedbe juttat, talán egyike
a kacagtatásodra komponált
bolondozásaimnak.
Így
raktározom el magam tebenned,
s leszek felbűvölhető dzsinn,
gondolatnyi dörzsöléssel aktivált
és füstként arcodra ereszkedő
Aladdin-lámpa mókás szelleme.