DRÁGAKŐCSILLOGÁS

Kell lennie, nekem úgy tetszik, valami mélyebb magyarázatnak.
Paul Davies: Isten gondolatai

A kínzógyerekek, a hóhérfiúk, lányok keservesen sírnak, mert a mai
vacsora nem ízlett annyira, mint a tegnapi papi.

Sok bajjal jár a díszmenet a szögletes koponyán keresztül, a
fogantyúk, a kapaszkodók csúsznak, és a mocsár fülsértően cuppog a
szörnyek talpa alatt.

Ebben a koponyában elkelne egy idegenvezető: egyrészt, hogy az
érthetetlen látnivalókat és a zavaros sikolyokat, nyögdécseléseket
megmagyarázza, másrészt, hogy ragyogó öltözékével és folyékony
előadásmódjával szórakoztasson.

A táncmozdulatok szemet gyönyörködtetően ábrázolják a piócát,
vérszívás előtt a vágyódó, kacskaringós mozdulatait, majd vérszívás után a
kielégült boldogságot.

A felemelő jelenetekkel díszített falak között áhítattal hallgatják a
tolvajok, betörők, betyárok a szentbeszédet a lélek harmóniájáról.

A népirtás után rituális tánc kezdődik a sírhalmokon, a diadal édes
íze mosolyt rajzol a győztesek arcára, a dalnokok erőteljesen zengő hangon
dicsérik önmagukat.

Engedd meg, Uram, Teremtőm, hogy énekem méltó legyen ehhez a
napnyugtához, a lebukó nap színeihez, a történethez, az emlékhez és az
emberi koponyához.

kép | Pieter Claesz: Csendélet koponyával és írótollal, metmuseum.org