DÖCÖGÜNK AZ INTELLIGENS MÉDIA FELÉ?

A 2018 óta magyar nyelvű hírszolgálatot is üzemeltető szlovák nemzeti hírügynökség, a TASR (Tlačová agentúra Slovenskej republiky)^[1] május 22-én hírt adott ki, amelyben az OECD soros elnökségét betöltő Szlovákia kormányfőjének, Peter Pellegrininek a szervezet párizsi, miniszteri találkozóján elmondott aznapi beszédét ismerteti. Rögvest megjelent magyarul is, a népszerű Ma7 szlovákiai portálon.^[2] Ezt a cikket szemlézte a kiváló, Budapesten szerkesztett eGov-hírlevél május 26-i kiadása, amely a tárgykör jelentőségére tekintettel egy az egyben közölte a cikket, a forrás pontos feltüntetésével (A szlovák kormányfő a „digitális humanizmus”-ról). Itt futottam bele az ismertető nagyobb betűvel szedett, fontosságát aláhúzással is jelző rövid bekezdésébe:

A szlovák kormányfő szerint be kell vezetni a „digitális humanizmus” fogalmát. Elmondása szerint ez olyan szabálykészletet jelentene, amely a digitális világban való magatartást szabályozná.

A stiláris döccenőtől (szabálykészlet … szabályozná) eltekintve az információs kultúra kutatójaként azonnal két komoly ellenérzés horgadt fel bennem. Miért is kellene bevezetni fogalmat arra, amire már van bevált és szellemes elnevezés (például a Netikett), s miért is kéne épp a digitális humanizmus szószerkezetet választani, ha azt már egy ideje másra (nevezetesen a legújabb technológiák és az emberiség kölcsönhatásának megragadását, leírását, elemzését és befolyásolását célzó megközelítésre) használja a tudományos közösség? Hiszen alig néhány nappal az OECD-ülés előtt jelent meg a Bécsi Műegyetemen szervezett 2019 április eleji tanácskozáson született nyilatkozat (Vienna Manifesto on Digital Humanism)!^[3]

csiszolt jelentések

Hozzáfogtam hát, hogy szenvedélyes filippikát írjak a méretes hübrisszel rendelkező politikusokról és mihaszna szakértőikről, akik azt gondolják, nagyvonalúan eltekinthetnek a társadalomtudományi diskurzusokban csiszolt jelentésektől. Hiszen ilyenkor nemcsak a demokrácia játékszabályain tesznek erőszakot, hanem a nyelven és a fogalomhasználat következetességén is!

Az első lépés, hogy megkeressük az eredeti forrást, mert mi van, ha az ördög nem alszik? És lám: az OECD oldalán teljes terjedelmében közlik, angolul, a megnyitón elhangzott beszédet.^[4] Amelyből kiderül, hogy a szlovák kormányfő sokkal komplexebb és kifinomultabb módon ragadta meg a digitális humanizmus lényegét (a bécsi nyilatkozat szellemével tökéletesen egyezően azt hangsúlyozta, hogy a digitális átalakulás során is az embernek kell a középpontban állnia, s a digitalizációtól az emberi élet minőségének javítását és a bolygó megőrzésének szolgálatát kell remélnünk). Másrészt, nem a fogalom bevezetését javasolja, hanem hogy a már létező fogalom a 21. század (politikai) filozófiájának meghatározó alapja legyen (előadásában: „decisive orientation”, Twitter-üzenetében: „core philosophy”).

Váratlanul tehát egészen más mozzanat került előtérbe az eset kapcsán: a médiagépezet működése. Az egyetlen bekezdésben megjelenő két, súlyos pontatlanság jelentőségére azért érdemes reflektálni, mert nem fake news-ról van szó, nem ellenérdekelt szereplők megfontolt jelentés-merényletéről vagy a valóság tudatos eltorzításáról. Hanem puszta felületességről, slendriánságról, a szlovák–angol–szlovák–magyar fordítások hírüzemi futószalagján: valahol valaki(k)nek nem volt elég fontos, hogy a megfelelő árnyalattal, jelentéssel sikerüljön az aktuális interpretáció. Lehet, hogy rajtam kívül nem is szisszent fel senki? És mi van, ha elém se sodródik a szöveg?) Pedig az(ok), aki(k) ludas(ak) volt(ak), valójában szándékolatlanul diszkreditált(ak) egy politikatörténeti jelentőségű beszédet (amelynek magyar fordítását szerkesztőségi kommentárral, teljes egészében közli majd az Információs Társadalom című negyedéves társadalomelméleti folyóirat 2019/1-es száma).^[5]

fásult tömegtermelés

Pár éve A Disznókirály halotti szőnyege című írásban^[6] bemutattam, egyetlen hírhez hányféle olvasói érdeklődés tapadhat – s miért kell emiatt az újságíróknak a legapróbb részletről is feltételezniük, hogy valahol valakit éppen az nyugtalanít majd. A digitális humanizmus-baki ehhez annyit tesz hozzá, hogy nem elég a „mezei átlagolvasókat” kiszolgálni fásult tömegtermeléssel (’jó lesz azoknak így is’), hanem minden egyes közlési egység érvényességét a könyvtársarkokban kucorgó, elképzelt vagy valóságos hiperkritikus szakértőre kell szabni. A „hosszú farok” (Long Tail) közgazdaságtani logikája a hírmédiában is bármikor lecsaphat.

De van egy másik tanulság is. A Pellegrini-beszéd teljes szövege a hírügynökségi anyag átvételekor már nyilvánosan is rendelkezésre állt. Néha a fejünket fogjuk az online világ túlzásba vitt interaktivitásától, a „szétlinkelt”, több kék, mint fekete betűt tartalmazó hipertext-szörnyektől, de ahol van forrásdokumentum, alig kerülne erőfeszítésbe, hogy az ismertető mögött azonnal megjelenjen és elérhető legyen az eredeti, hiteles szöveg. Ezzel a gyakorlattal persze sok helyen találkozhatunk már, de korántsem általános, még nem alapelvárás. Könnyű belátni, mekkora hozzáadott értéket termel egyetlen „jó” link, amely sokak keresésre fordított idejét váltja ki, és magasabb felhasználói élményt nyújt. De újságírói oldalról mindez plusz „biztonsági zsilip” is. Az eredeti/hiteles tartalomra vetett pillantás szükség esetén korrekcióhoz vezethet az előgyártott híranyagok mókuskerekében.

Ha valami miatt beszélhetünk „intelligens médiáról”, amely az „új médiát” váltja fel^[7], akkor az éppen ilyesmi. Nem pusztán a robot-újságírók, az algoritmizált hírolvasás vagy a káprázatos infografikák segítenek megértetni, hogy miért lép(t)ünk át az intelligens média korába. Be kell látnunk azt is, hogy ez az új világ csakis a korábbinál felkészültebb és munkájukban sokoldalúbban megtámogatott újságírók és a minden korábbinál okosabb olvasók szövetségén alapulhat. És ezeket az olvasókat az újságírók nemcsak „megkapják” az oktatási rendszertől és a digitális kultúra virtuális tantermeitől, hanem aktívan, színvonalasan és megfelelő küldetéstudattal hozzá is járulnak a „kiképzésükhöz”.

1. https://www.tasr.sk/ ↑

2. https://ma7.sk/kozelet/aktualis/pellegrini-fel-kell-keszulnunk-az-uj-technologiakra ↑

3. https://www.informatik.tuwien.ac.at/dighum/manifesto/ ↑

4. http://www1.oecd.org/mcm/mcm-2019-keynote-address-by-prime-minister-pellegrini-paris-may-2019.htm ↑

5. https://informaciostarsadalom.infonia.hu/index.php/inftars ↑

6. Magyar Narancs 2012. augusztus 23. (24. évf. 34. sz.) http://magyarnarancs.hu/publicisztika/a-disznokiraly-halotti-szonyege-81379 ↑

7. https://www.digitalhungary.hu/_downloaddoc.php?mode=documents&docid=1950 ↑

kép | pxhere.com