JÖHETNE MÁR A LALI
[LÁTTAM, HOGY KÖZELEDIK]
Rákezdett ez a kurva eső. Úgy veri a bolt ablakát, hogy attól félek, betöri.
Lali szerint kemény lesz a tél. Idegesít a vészmadárkodása. Inkább a mínuszok, mint ez a rohadt nyirkosság, mondom neki. Szakadt reklámszatyrában pakolászik. Kivesz egy penészes zsemlét, berak egy fejetlen porcelánbabát.
Lalinak hiányzik két lábujja. Két kicseszett tél az utcán. Mindent elhiszek, amit az ismeretségünk előtti időkről mesél. Megszívja az orrát, és bebújik a Siemens feliratú retkes karton alá. Csukott szemhéja mögött nem mozdul a szemgolyó.
Egy bezárt bolt bejáratában lakunk. A harmat reggelre átáztatja a kézzel írt papírt a koszos üvegtáblán. Lali találta, miután az öreg kínai kiebrudalt minket az aluljáróból. Büszkén mutatta a játszótérre meg a tóra néző, panorámás, belvárosi lakást.
hazudik
Jöhetne már. Azt ígérte, hoz híg levest meg meleg tarhonyát. Közben megfogdosom a konyháslányt, vihorászott, de láttam a szemén, hogy hazudik. Csak nyolc után keltünk. Az esernyők alól ráncos öregek néztek ránk.
Újabban egyedül jár a patikához. Amióta arról a barom Fügéről kiderült, hogy nem vak, a járókelőket nem hatja meg a tolókocsi. Arra számítanak, hogy felpattansz, és eljársz egy kánkánt. Lali úgy röhög, hogy folyik a könnye.
Azt a kibaszott receptet mutogatja. Egy zsíros nyakú ingért cserélte. Azt mondja, szívgyógyszerre szól, és négyezertől számol visszafelé. Fejébe vette, hogy a pontos összeg serkenti az adakozókedvet. Csak azt tudnám, honnan szed ilyen szavakat.
Kurvára szaggat a derekam. A nedvesség alulról kúszik fel, áthatol a ruhán. A tóparton egy bajuszos férfi nézi, ahogy egy szökött hörcsög egy horpadt alumíniumtábla felé szalad. Egy fa gyökerei felnyomták a bitument, a boltajtó előtt lehúzott rács.
Lali télen-nyáron bűzös irhabundát hord. Váltig állítja, hogy nem lopta. A motyója értékesebb darabjait újságpapírba csavarja és betömködi a rács mögé. Az üzletben bármikor gyorséttermet vagy szépségszalont nyithatnak.
Azt mesélte, csipkés szélű szentképekkel kezdte, de nem ment a bolt. Ki a tököm vesz manapság szentképeket, he? Nagy szemekkel néz. Átállt a pornóra, amikor a kereszteződésben talált egy reklámszatyor videokazettát.
Azért meg összerugdosták a bőrfejűek. Pedig nem tőlük loptam, az anyjuk keservit, bizonygatja. Látni fogatlan ínyét. A hülye Füge eszelősen vihog, és a kövér nőjét markolássza. A tóban a csőrüket a szárnyuk alá dugva alszanak a kacsák.
Füge nincs harminc, de ötvennek néz ki. Lali szerint a heréje fügére hasonlít. Nem kérdezem, honnan tudja. Rohadt büszke rá, teszi hozzá, és úgy néz, mint egy gyerek. Egy álló nap keresték Lali letépett fülcimpáját a kereszteződésben, ahol sárgával festették fel a csíkokat útfelújítás után.
rosszallón néznek
Füge visszaváltható üvegekben utazik. Mellig húzza a térdét, és gyakorlott mozdulattal felrúgja a kukát. Áldassék annak neve, ki a szelektív szemétgyűjtést feltalálta. Keresztet vet, mint egy pap, meghajol, mint egy színész, tiszteleg, mint egy katona. Négykézláb bemászik a kukába, a szilánkok szitává lyuggatják a gatyáját. Szó nélkül nyújtja hátra a borospalackokat. Az erkélyekről rosszallón néznek a lakók.
Máskor naphosszat a kiszuperált buszülésen trónol. Még Szaros Lujzit sem engedi ráülni. Lujzi kicsipegeti a szivacsot a felhasadt műbőr borítás alól. Ha Füge rajtakapja, olyan erővel vágja szájon, hogy a vörös tenyérnyom húsz perc múlva is ott virít Lujzi ábrázatán.
Szaros Lujzi nem hord bugyogót, és lyukas az ülepén a gatya. Akkor neveztük el szarosnak, amikor annyira bepiált, hogy összecsinálta magát. Szétterpesztett lábbal aludt az aluljáróban. A fél város látta a micsodáját.
Az öreg kínai cirokseprűvel kergette meg. Húgyosra röhögtük magunkat, ahogy a villamosmegállóig futott utána. Egy szavát sem értettük, kínaiul káromkodott. Azt mondta, kihívja a zsarukat, ha még egyszer meglátja ezt a kurvát. Csokoládét árult, meg aromás pipadohányt.
Jöhetne már a Lali. Az esernyős, szőke nő a bajuszos férfi mellett természetellenesen magas és sovány. Amikor a feleségem világosbarnára festette a haját, nem ismertem meg. Mintha elcsúszott volna a fején a bőr: a homlokán megfeszült, összegyűrődött a nyakán.
A másiknak volt elsőbbsége. Láttam, hogy közeledik. A feleségem azt mondta a helyszínelő rendőröknek, hogy nem vette észre a stoptáblát. Tisztán hallani lehetett a tolókocsi kerekének surrogását, olyan csendes lett a ház.
Nem fogadtam volna rá, hogy én temetem el az asszonyt. Tavasszal még kitolt az udvarra a görbe lábú vasasztalhoz, és megmosdatott a hideg, keskeny fürdőszobában. Rajzszöget nyomott a viaszosvászon sarkába a fiókok aljában meg a stelázsi polcán. Mind meghalunk egyszer, bölcselkedik Lali. Rohadt egy dolog a rák.
Lali megesketett, hogy szállóra nem megyünk. Ott kilopják az ember szemét, hajtogatja. Egyszer még egy műlábnak is lába kélt. Úgy röhög, hogy potyog a könnye. Az oldalán fekszik, felhúzott térde lelóg a lépcsőfokról. Nagyokat szellent álmában.
Homeless, mondja a szőke nő, és elnéz a fejek felett. A bajuszos férfi riadt kanáriként pislog, és egyik lábáról a másikra áll. Karizmát megfeszíti, mellét kidülleszti. A patika melletti játszótéren üresen lengenek a hinták.
Egyre szakad ez a kurva eső. Híznak a pocsolyák. Ázik a leselejtezett buszülés kilógó bele. Már bánom, hogy bevallottam Lalinak, hogy félek a haláltól. Azt mondta, fogjam be a pofám, és beletúrt a mocskos reklámszatyorba. Kivett egy rozsdás konzervnyitót, berakott egy törött teababát.
Miután Füge felképeli, ölébe húzza Lujzi fejét. Megnyalja az ujját, és letörli felrepedt szájáról a vért. Lujzi homloka keskeny. Felfekvés elleni kenőcsre kell, mondja Lali, és a receptet lobogtatja. Üvegszerű a levegő, a víztől nehezek a fák.
alig van székletünk
A bajuszos férfi leül a villamosmegállóban. A lába nem ér le, biztosan vágja a combját a rács. Fázósan összeütögeti a kezét, és megemeli a bal, majd a jobb lábát. Egy öreg házaspár érdeklődéssel figyeli, ahogy egy vizsla a dolgát végzi a járdán. Olyan keveset eszünk, hogy alig van székletünk. Irigylem a kutyát.
A feleségem lehúzta rólam az alsógatyát, és ráültetett a mobilvécére. Papírt tépett, és a lábam közé dugta, de nem törölte ki. Miközben beleejtette a papírt a vödörbe, elfordította a fejét. A vitrinesszekrény polcain lefordított stampedlik, egy üveg kifakult ital, lila levendulászsák.
Kivitte a vödröt. Hallani lehetett a tartályba zúduló víz zubogását. A mobilvécét betolta a cserépkályha meg a lakkozott ajtós szekrény közé. Műanyag partedlit akasztott a nyakamba, és körömollóval lecsipdeste a szakállam végét.
Csak be ne törje az ablakot ez a kurva eső. A bajuszos férfi mindkét lábát egyszerre megemeli, a sovány nő idegesen körbenéz. Egy babakocsis anyuka megbotlik a felpúposodott bitumenben, a gyerek elejti a nejlonzacskót, kigurul a kiflivég. Lali bűntudatos képpel felszed a földről egy füstölő cigarettát.
Ha haragszik, öreg királynak hív. Mintha a tolókocsi valami kibaszott trónus lenne. Orrsprére kell, lobogtatja a szakadozott receptet. Más ül a görbe lábú vasasztalnál, más használja a hideg, keskeny fürdőszobát.
Jöhetne már a Lali.
Csak nem akar elállni ez a kurva eső.