CORDELIA
2003 november
I.
„Cordelia mit tegyen? Hallgat s szeret.
…
Szegény Cordelia!
És mégsem az, mert szívem gazdagabb,
Mint nyelvem: abban bizonyos vagyok.
…
Boldogtalan én! Ki számhoz nem bírom
Emelni szívemet.”
Shakespeare: Lear király 1. felvonás 1. szín. Ford.: Vörösmarty Mihály
1.
Szétszaggatni magam nem
Tudom nem
Is hagyhatom a
Szeretet nem kisajátítható még
Ha lehetne esküdni múltra vagy
Akár jelenre de a
Jövő nem birtokolható
Odaadom mind neked mi
Odaadható hisz a
Szeretet csak úgy
Szaporítható mint hal és kenyér
melyből
Ötezren laktak jól s
Maradt még bőven de
A kenyér és bor átváltozása
Titok misztérium
Fel nem fogható szóval ki
nem mondható
hisz ő maga a
szeretet
hogy várhatnád tőlem ki
még saruoldó sem vagyok
Cordelia csupán valaki
Aki
Nem akar nagyobb lenni de
Kisebb sem lehet
Valójánál
Szavakba mint
Nővéreim nem szorítom a
Végtelent ajkamra nem jön
Dicséret
Vagyok neked és megmaradni
Szeretnék ha
Elfogadnál úgy
Amint
vagyok Lenni
létezem lenni
ennyi
2.
elveszteni mindent nem
reméltem néhány szó
miatt mily
tékozló és hiábavaló minden
szó mely hiteti
fedezete van mely
beváltható átváltható
tettre érzelemre
szenvedélyre konvertálható
hisz
aprópénz csak
szétfolyó elguruló
talmi
fillér a
jövő országútjain
3.
alku
tárgya lenni semmi
nélkül várni érek-e
valamennyit nyomok-e a
latban
4.
hiszékenység kifosztottja
szégyen bolondja viharok
vándora
Lear mi
Segítséget kezem adhat megkapod
Vereségből nyert birodalmamban
Helyed
Mindig van
Fejed nálam
Lehajthatod
Örökségem
Örökséged
5.
mielőtt megölték nem
voltak utolsó
szavai
hozzád tartozott
mindvégig
megtagadottan
kitagadottan
kifosztottan
vereség örököse
veszteség
királynője
Cordelia
II.
„Volt egy gazdag ember, akinek sok barma és aprójószága volt, és volt egy szegény kislány, akinek csak egyetlen báránykája volt, amely a kezéből evett, s a poharából ivott. Te voltál a gazdag ember, tiéd volt a föld minden kincse, én voltam a szegény, és csak szerelmem volt az enyém. Elvetted és magadat boldogítottad vele.”
S. Kierkegaard: A csábító naplója (Ford.: Dani Tivadar)
1.
örökségemről mit
sem tudva
vesztegettem el mindenem
magam tékozló
ajándékból
lettem
kifosztott eldobott elveszett
szétszóródott darabokra
hullott
teleírt szélben sodródó
papírdarab
2.
‘élek ugyan de
nem értem miért
kell élnem
még fénytelen
egyre tovább’
3.
nem tudok mit
kezdeni azzal amit
tudok de azzal
sem
amit nem tudok
nyitottá zárul
életem könyve sorsom
semmit érő
öröksége
Niobé könnye
Nessus inge
érthetetlen szenvedése
4.
ha mindent lehet bármit
szabad
megtenni a
szeretet nevében
elveszel lehullasz
örökséged nem más mint
szégyen szövedéke
csalás örvénye
sors cselvetése
elviselhetetlen
meredélye
áldozat a
hiábavalónak