Novotny Gergely

DÍSZÍTGETÉS

1997 november

DÍSZÍTGETÉS

Tettem a vázába szárított szénát,
csontvázat, koponyát, kakukkfüvet,
messziről is jól megnéztem,
hogy összeillenek-e a színek és a formák,
itt-ott még hiányzott valami,
gázkamra, árvalányhaj és pipacsok,
ameddig élnek, vörösen hullámzik a mező,
de gyenge szirma megtarthatatlan,
csak az emlékét lehet vázába tenni,
és azt a kétértelmű csillogást
a kazalba rakott használt szemüvegekből.

Sok múlik az elrendezésen,
hogy milyen szögben helyezi az ember
a faláb mellé a kórusmuzsikát,
hogy tölti ki a réseket okoskodással,
a kórházfehér mekkora hátteret enged,
milyen éles és plasztikus
az egy tömbben elítélt emberek kontúrja,
közben figyelni kell a jóízlésre is,
a kultúra jelenlegi állapotára,
a barátságokból és rokonságokból
adódó kedvező és kedvezőtlen helyzetekre,
és sosem szabad megfeledkezni
arról a vékony szakadós fűszálról,
mely ezt a világegyetemet összefogja.

kép | Howard Zehr, lensculture.com