IDE MONDD!
2001 január

– Tíz nap Srí Lanka.
Szabolcs tenyere felfelé csúszik, vállról a nyakhajlatra, s ott megpihen. Lüktetés árad szét Eszter testében.
– Srí Lanka azelőtt Ceylon volt, ugye?
– Igen – mondja Szabolcs.
Eszter a bokrot nézi, a lila virágokat, ahogy a pad szélénél lassan imbolyognak. A szellő… Szabolcs tenyere puhán, melegen tapad a nyakára, ujjai cirógatnak, játszanak a tarkóján a hajpihékkel.
… Eszter most Szabolcs mellett pihen a sötétben. Egymás mellett feküsznek, tarkója alatt Szabolcs karja, a könyvállvány tetején azt a hosszú fülű néger fejet nem látni… Most sonkát meg sajtot esznek, és valamit, amit ő nem ismer, de finom. A könyvállvány tetejéről lenéz rá a néger szobor, s ő azt mondja: irtó hosszú a füle. Szabolcs meg… kisgyerek korukban kezdik nyújtani a fülüket, egyre nehezebb súlyt akasztanak a cimpákra. Végül olyan lesz, mint egy copf… Szabolcs narancsdzsúszt tölt és azt mondja: manapság már nem divat a fülnyújtás. Ő meg azt kérdi: ti mikor voltatok Kenyában? Öt éve, általános után, mondja Szabolcs.
Átellenben a padon a kövér asszony zacskót vesz elő, szór a madaraknak. Karját magasra emeli, oldalra, jó messzire hajítja a kenyérdarabkákat. Tódulnak a galambok csapatostul. Lecsapnak. Nyüzsögnek. Az asszony újra hajít.
– Srí Lankán nincs magánautó. A busz tömegnyomor.
Eszter félig lehunyja a szemét, hallgat.
– Aki nem óhajt egyhelyben csücsülni, kocsit bérel, sofőrrel együtt. A sofőrünk alig nyögött valamit angolul.
A lüktetés megszakad Eszter testében. Előrehajol.
– Apa hollandusa miatt megyünk ismét oda. Jelszó: A cégért mindent!
Eszter a cipőt nézi Szabolcs előrenyúló lábán. Blacktop, mondja hangtalanul.
… Blacktop, mondta anyu a cipőkirakat előtt. Ha feketecsúcs a neve, akkor miért barna? Blacktop. Ennyit én is tudok angolul. Közelebb hajolt a kirakathoz. Számolt. 990 Ft híján háromhavi minimálbérért megvehető.
– Láttam a csukád képmását a kirakatban. Blacktop – mondja Eszter hangosan. Ha Blacktop a neve, mért barna, mért nem fekete?
– A cég sales managerénél érdeklődj – mondja Szabolcs.
… Ha angol nyelvvizsgával rendelkezne, mondták anyunak abban a gmk-ban. Elnézésüket kérem, szabadkozott anyu, hogy a meghirdetett üzemmérnöki állásra csupán szaktudás és hosszú gyakorlat birtokában, de angol nyelvvizsga nélkül jelentkeztem. És ott is jól visszavágott, ahol azt mondták neki, a vállalat 35 éven aluli munkaerőt keres, ő egy kicsit sietett a születéssel … És anyu: a legközelebbi világrajöttömmel óvatosabb leszek… Anyunak van humora. Apának nincs.
– Letudom a hollandussal, a hollandusnéval meg a két kis hollandussal egybekötött Srí Lankát és aztán… Szerintem a Széchenyibe kéne járni.
– Augusztusig – mondja Eszter.
Szabolcs mintha szólni akarna. Mintha lenyelné, amit mondana. Eszter elkapja a tekintetét.
Hallgatnak.
Szabolcs lábfeje le-fel billeg. Le-fel a barna Blacktop.
– Tudod már, kihez mégy Angliába?
– Tanárcsalád Birminghamben. – Szabolcs ránt egyet a vállán. – A fiuk nagyjából egyidős velem.
A tenyere… Tapad ebben a melegben…
– A Széchenyiben a hullám jó erős. Aki nem áll szilárdan a lábán…
Szilárdan a lábán. Kicsit gúnyosan mondja ezt Szabolcs.
– Egy rozoga hapsit a saját két kezemmel bányásztam ki a hullámverésből.
– Ühüm. – Eszter bólint.
A csukája orrával most egy göröngyöt birizgál. A cipőpertlije szinte a földet veri.
– Korán kéne menni, kilenc után már nyüzsögnek. Akkor már nem lehet rendesen úszni – mondja Szabolcs.
… Apa a telefonban a két öngyilkos Teleki grófot taglalta, amikor anyu… A tanulmányát… Teleki Lászlót, aki idestova százötven éve kijelentette, hogy szabadság és demokrácia előbbrevaló a területi integritásnál, meg a másik Telekit, aki fiatalon írt néhány alapos földrajzi munkát, de aztán a cserkészet meg a politika, mondta apa a telefonba. Tanulmányomban rámutattam, mondta… Anyu dzsekiben nyitott be, sapkája a fején, ahogy az utcáról jött. Anyu a kabátját mindig felakasztja az előszobában. Sose jön be kabátostul. Akkor mégis. Már hónapok óta caplatott állás után. Benyitott a homokszínű dzsekijében, a fején barna kötöttsapka. Apa befejezte a két öngyilkos Telekit.
… Eszter most ott ül a nagyszobában a szövegszerkesztő előtt. Hátratekeredik a széken. Már vártunk, Mária, mondja apa. És krákog. Mi újság, kérdi… Nagy újság, mondja anyu. Állát előreszegi, mosolyog. Új állás. Új szakma.
… Apa értetlenül mered rá.
… Icipici szünet. Aztán… Pályát változtattam, mondja anyu. És szinte hetykén: Takarítónőnek szegődtem.
Eszter összeszűkült szemmel nézi Szabolcs lábán a himbálózó cipőt … Nem! Apa hangja rekedt. A fejét rázza. Igen, mondja anyu. A fizetésem három hónapig havonta tizennyolcezerrel kevesebb, mint azelőtt. Háromhavi próbaidő után hétezerrel emel a gmk. Nem! – ismétli apa. Ezt nem! … A keze megindul, mintha a kezével akarná visszatartani anyut a takarítónőségtől, de a mozdulat elakad a levegőben. Aláírtam a szerződést, mondja anyu. A Rózsadombon fogok működni. Egy gimnáziumban.
Működni… Ilyen humorosan mondta anyu. Apa meg olyan tétován állt az elakadt kezével.
– De ha máshova szeretnél, nem a Széchenyibe – mondja Szabolcs.
Átellenben a pad mellett a veréb. Csippentene, de a fekete fejű szürke galamb elmarja. Furcsa, hogy egyre világosodik a tollazata, a farktolla szinte fehér.
– Mehetünk a Lukácsba, vagy akárhová – mondja Szabolcs.
Izzad a bőröm a tenyere alatt. Érzem, hogy izzad. Keresztbe rakja a lábfejét. Az egyikkel ütögeti a másikat.
… Egyetlen fizetésből, pedagógusfizetésből nem megy, mondta anyu. Lásd be, Laci, hogy nem megy.
… És azt már a kisszobában. A falon minden áthallatszik… Apának egyszer szóltam is… Fennhangon harsogva olvasta önmagának a készülő két Telekijét. Hogy a mondatritmus…
– Csak a szigetre ne – jelenti ki Szabolcs.
… Az angol előkészítőt Eszter nem hagyhatja abba, mondta anyu a nagyszobában. És ősszel vágjon neki a nyelvvizsgának. Igen, mondta apa. Ne az érettségi előtt, mondta anyu. Semmiképpen, mondta apa.
– Az a temérdek Limbo-hintó a szigeten. Az a nyüzsgés.
– Jó nekem a Széchenyi – mondja Eszter.
… Edina bőgött, amikor megtudta, hogy anyu… Most, hogy a húgocskám kamaszodik, vagy bőg vagy vihorászik. És be nem áll a szája.
– A sziget újabban elviselhetetlen – szögezi le Szabolcs.
A két surranónak csak a sarka a földön. A talpuk fölmered. Átellenben az asszony megint hajít.
… Ha majd a Szabolcs fiú hazajön a ködös Albionból, társaloghatnátok angolul, mondta apa. Röhej, ahogy apa… Amikor haver akar lenni. Szabolcs szerint minden fiatal szégyelli a szüleit. Vagy nagyon, vagy csak egy kicsit. Én nem szégyelltem… Szabolcs feljött, moziba akartunk menni, szomjas volt, egy pohár dzsúzt kért. Nincs dzsúz. Hát akkor ásványvizet… Csupán csapvízzel szolgálhatok, ha megfelel.
… Eszter most látja Szabolcs tekintetét, s azt is, ahogy elkapja. Megfelel, persze… így mondta. Apa meg a hétvégi közös ebéden… Az ásványvíz kifogyott?, kérdezte. És anyu: most nem veszünk ásványvizet. Értem, mondta apa. És megismételte: értem.
– Apa hollandusa azt mondja, náluk is vacak a tévéműsor.
… Amióta anyu takarít, ismét veszünk ásványvizet.
– Szerintem annyira nem hülyék az emberek, amennyire a tévétársaságok vélik – mondja Szabolcs.
… A kisujjával birizgálja a nyakam. Nee …
Hallgatnak.
… Szabolcs nem tudja, hogy anyu takarítónő lett. Anyu azt mondja, az iskolája akár egy oxfordi vagy cambridge-i college. Kívül, belül. A tantermek, a széles folyosók a sok növénnyel, üvegszekrényekkel meg a beszélgető kuckókkal, a kupolás tetejű könyvtárterem, ahol anyu… Tapad a Szabolcs tenyere ebben a melegben… Az ujjai.
Ránt egyet a vállán.
– Irtó meleg így a tenyered. Vedd el!
– Máris. – Szabolcs hangja felcsattan.
– De tényleg – mondja Eszter.
– Tényleg – ismétli a szót Szabolcs. – És szíves elnézésed kérem a tenyerem nevében.
Zsebre vágja a kezét. Azt a kezét, amelyik a nyakamon…
– Azért szóltam, mert tényleg olyan meleg van és a nyakam…
– Semmi hézag – mondja Szabolcs.
Hallgatnak.
Az egyik galamb rászállt átellenben a padra, a kövér asszonytól szinte karnyújtásnyira…
… Kérdeztem anyut, hogy hány tojást?… Ő akkor jött haza, egész nap állás után caplatott. Kérdeztem, hány tojást? Anyu szólni akart, de csak a szája mozgott. Semmi hang.
– Tudod, Eszter, engem dühít, amikor rákezdik, hogy a fiatalok nem olvasnak. Nekem ne általánosítsanak! Én igenis olvasok. Jó könyveket olvasok. Alig van olyan hónap, hogy ne vennék könyvet.
Eszter a száját rágta.
… A két Telekiből apa megvette az angol idiómaszótárt.
– Te is olvasol – folytatja Szabolcs.
– Én is olvasok – mondja Eszter. – Igen, én is.
És megütődik a saját hangjától. Mintha nem is az övé volna. Valaki másé. Idegené.
– Mi ütött beléd? – kérdi Szabolcs.
– Semmi. Semmi nem ütött belém.
Szabolcs egyik keze a zsebében, a másik lelóg. Átellenben a kövér asszony a kiürült zacskót a szatyrába teszi. Feláll. Slattyog elfele.
– Meg hogy nem járunk könyvtárba!
Most kihúzza kezét a zsebéből. Dobol a padon.
– Elméletben én lelkes híve vagyok a könyvtáraknak. De sajnos a mindennapok gyakorlatában azt a könyvet, amit az ember keres, vagy helyben olvassa valaki, vagy kikölcsönözték, vagy éppen köttetik. Elmélet és gyakorlat kettévált, miként morál és gazdasági élet az angol hapsi szerint, tudod, aki a XVIII. században, akiről apád…
– Ferguson – mondja Eszter.
– Ferguson – ismétli Szabolcs. – Apád ír róla, ugye?
– Igen, apa tanulmányt ír róla.
Szabolcs a nagyujjával dobol. Kopp-kopp…
… Tudjátok, mondta anyu apának meg nekem, a könyvtárosnő, a keresztneve Lenke, tömény középosztálybeli, és a születésével sokkal jobban sietett, mint én. Figyeljetek, mondta nekünk anyu, a történetem vége happy end…
… Anyu ott áll a kupolás mennyezetű könyvtárteremben és azt mondja: kérem a könyvtárosnőt, közölje velem, hogy mi a panasz a munkámra. Nem értem a kérdését, kedves Mária, mondja a könyvtárosnő. Maga kifogástalan gondossággal végzi itt a munkáját. Anyu meg: Kerekes úr, akié a gmk, közölte velem, hogy a könyvtár panaszt tett a gondnok úrnál.
Szabolcs abbahagyhatná már a dobolást.
… Anyu azt is mondta nekem meg apának, hogy a könyvtáros Lenke az egyetlen, aki nem Marikázza őt, mint a többiek, ő nem állhatja, ha Marikázzák, és szerinte a 18 éven felüliek Marikázását bírsággal kéne sújtani. Nem értem, ismételte könyvtáros Lenke. Ezt tisztázni kell a gondnok úrral. Jöjjön, kedves Mária!
Szabolcs úgy ül ott, mint aki elég önmagának. Teljesen elég. Végre nem dobol.
… A gondnok nagydarab ember, vastag nyakán golyófej, mondta nekünk anyu. Hogy én?! Azt mondta a Kerekes, hogy én a Marikáról?! Hogy a Marika rosszul takarít?! Azonnal menjünk hozzá! És mentünk, mondta nekünk anyu. Kerekes úr az alagsorban ellenőrzött. Hogy én a Marikáról azt mondtam, hogy rosszul takarít?, ordította a gondnok. Hogy a könyvtár panaszt tett nekem?! Ide mondd! A szemembe! Mutató és középső ujjával a két dülledt szeme felé bökött.
… Eszter most látja az anyját. Ő is szétterpeszti a két ujját, a szeme felé tartja, utánozza a gondnokot.
… Kerekes úr makogott, hogy félreértés, a gondnok meg ordított. Hogy ne kelljen a Marikát véglegesíteni! Ugye?! A Janicseknéval is ezt csináltad! Lapátra tetted a harmadik hónap végén. Nekem meg beadtad a rizsát, hogy máshová szerződött.
Szabolcs krákog. Krákog, mint apa. A cipőtalpa felmered a napsütésben. Mind a kettő.
… A gondnok még akkor is kiabált, amikor kimentünk, mesélte nekünk anyu. És a könyvtáros Lenke… Jöjjön, kedves Mária! Egy csésze kávé most ránk fér. Boldogult édesanyám a bölcsek borának nevezte a kávét… Kerekes úr aztán felkeresett a folyosón és közölte, hogy véglegesítve vagyok. Kerekes úr egyébként kartársam, mondta nekünk anyu, mert ő is mérnök, és ő is pályát változtatott. Szóval happy end, ahogy ígértem nektek. … És akkor anyunak, ahogy ott állt, üres lett a tekintete, ránk meredt azzal a halott tekintetével, és kitört belőle a sírás. Irtó sokáig zokogott…
– Holnap ráérek – mondja Szabolcs.
… Nem bírta abbahagyni.
– Megnézhetjük azt az olasz filmet. Tudod…
… Apa a gyógyszertárba küldött nyugtatóért. Mire megjöttem, anyu hüppögve sírt.
– Vagy nálunk egy kazettát – mondja Szabolcs.
– Kopj le!
Szabolcs rámered.
– Ez most mi?
Eszter hallgat.
– Megvesztél? – kérdi Szabolcs.
Lassan mondja, szinte tagolva.
– Nem érted? Kopj le – kiáltja Eszter, de az a hangtalan üvöltés erősebb.
Ide mondd!, üvölti a nagydarab, golyófejű gondnok, és két ujját a szemének szegezi.
Átellenben a padon szemüveges férfi. Mobilozik.
Szabolcs feláll. Világos farmer, kék trikó. Elindul. Eszter a földre mered. Ahol a két lábfej. Blacktop. Felpillant.
Szabolcs már sehol.
Ide mondd!
Ide…