ZÖLD SELYEM

Elkezdett fonni. Ne húzzon, lazára hagyta a fonatot. Nincs is más
dolga mára. Állapította meg. Ilyen meg mikor volt?
Megzizzent a hajfonat zöld selyemszalagja, s ő nekiindult, csak úgy
ráérősen, csak úgy sétaképpen.
Aztán, mikor ennyi-de-mennyi lépésnyi utat megtett (itt a vége,
elfusson-e véle?), este lett, fordulhatott is volna vissza. De tegyen-e
ellenpróbát? Ahogy a napnak, úgy lett vége a népmesének is.
Ahol már csak a préri következett, leült egy kisszékre. Két térdére
könyökölt, kényelembe helyezkedett. Ha eddig árnyakkal bíbelődött,
most ideje pihenni kicsit. Sehol egy fa, egy buszmegálló. Itt már nem
bukkanhatott elő senki emberfia, se jótét lélek, se más gyanús alak,
hogy a magányára rontson, feltartóztassa, kockaszobor kiléte felől
találjon kérdezősködni.
A három út a vaksötétbe oltva. De a zöld selyem még lobban, meg-
megvillan.

kép | Nishaan ahmed, unsplash.com