VONULÁSOK

Nem lép ki az ajtón
és világot megismer
(Lao-ce)

Őszömben olvasgatva hátamhoz idomult karszékemben
látom az ablakon át hogy testvérhúgom kint
az övében ázottan gubbaszt
nem túl nagy ez a lomb egy ilyen kicsiny rigónak hátha még
nyűtt is már itt-ott foszlik az eredetileg élénk – mára fakózöld
huzat a rugót már újonnan is aligha helyettesítő szivacs
tömése morzsáink mint a rossz kelesztésű vekni s ráadásul még
alighanem rozoga lábakon támaszkodik a madárülő mit mondjak
még a legkisebb szél is felbillenti
neki persze jó ott s ha behívnám se jönne
vonulását latolgatja tervezgeti már
s persze régi téma engem is arra biztat

Sokba kerül mondom meg aztán mondom jóllehet
(zsebemben az útlevéllel mára holnaputánra szóló menetjeggyel)
már idegen ágak országútjain robogok de hogy is
mondhatnám el nevezhetem-e néven e titokkal
testvér jelenem jövőm kihirdetni
meg különben is ráérek nem igaz reggelig

Prágában járok Kafkára gondolok Krakkóban
megnézem a Wawelt Bécsben a Filharmonikusok
nekem játszanak Párizsba repülvén a Sainte Chapelle
festett felhőit bámulom aztán jócskán kitaposott
szandálban elzarándokolok
Abélard és Héloïse sírjához a Pére-Lachaise-be
s tőlük nem is olyan messze Chopin-hez kinek
a szíve Zelazowa Wolában meg-megdobban

Te még itt s te odavoltál így a húg oda
s mert nem hiszi előveszem a szuvenírt
csecsebecse az ablak tükrében apró
bazáráru a madár ágával kicsinyített más
tán porcelánból tán kínai ez is

kép | adobe.com