SZÉL EZ VAGY MI?

Ködlevél, már nem a fán (milyen fán lenne?, hol van
itt fa, s ha van is, legfeljebb valami eltárgyiasult leszár-
mazott, korcs egyed, amilyen egy pózna, antenna s a
többi). Az a levél tejfehér, mint egy magát a fénynek
kiszolgáltató vagy annak utat engedő villanykörte. Híg
átjárhatóságában most (más járásokat akadályozva) itt
hömpölyög, s mintha
a szél is segítene neki ebben, s mintha csak őt segítő-
ben, mellesleg szórakozna, vagy csak úgy rugdosna,
vagy mintha szórakozva-rugdosva segítené a tej-
fehéret.
Persze, nem az, nejlonzacskó. Hát nem tudom?, ilye-
nekkel van tele a környék. Szívós fajta. Az utcafa két-
felé hajló ága termi, a páros és páratlan számú járó-
kelők hullatják el, ugyanazok, akik aztán haragot szín-
lelve, orrára koppintanak a gyereknek. Nem focipálya
ez, apafej!
A jobb hátvéd, a bal szélső már megunta. Különben
is: mit neki a ködfehér? Átváltott a tartós tejre, tengeri
halra, mélyfagyasztott sóskára, konyhakész rakottká-
posztára. S ha az nincs? Beéri egy sületlen sülttel. Tud-
tam, nem tudtam, az összenyomott téglatest, a hen-
ger, a sokélek, galacsinok, papírsaláták immár nélkü-
lözve a tejet, a halat, a mélyfagyasztott sültet, ily sors-
ra jutnak.
Persze, odahagyva tartalmukat, vagy attól megfoszt-
va, végezhetnék, gondoltam, egészen máshol is. Pél-
dául annak rendje s módja szerint a szelektív hulladék-
gyűjtőben, vagy egy közönséges kuka tartályában, ott,
ahol a nap lombja, az ég tömbje, az egyben lezuhanó,
s alant cseppekké porladó. De ezek így, és hogy így
tönkre tud menni a forma!
Ha ez folytatódik … De még gondolatban sem mer-
tem továbbmenni, milyenek lesznek az összegyűrt
házak, széttépett járdák, a foggal, konzervnyitóval
cakkozott láthatár. Olyan új lett ez az elgondolatlan,
mintha nem is hívatlan képei, kéretlen színei vettek
volna körül, amióta a világ világ. Csak nem ma szü-
lettem?
És szél ez vagy mi? Állok. S ha továbbsodor?

kép | vecteezy.com