RÉSEK

Szakadt szűrőn a teafű, majd a műanyag redőny nemkívánatos résein az ugyancsak kéretlen napfény. Átcsusszannak és -nyomakadnak. Megmutatkoznak és maradnak, kitartanak, új lapot kezdenek.
Ez a nap. Már ahogy indult! De a hét, a hónap, az év is!
Próbálkoznám, ha ráérnék, még egyszer az örl grével vagy a redőnnyel, mely majd még – ráadásul – képes lenne új (a tegnapi) műsorát eljátszani, vagyis fennakadna, illetve le sem szállna, mint a rám 40 Celsius-fokát ontó Nap.
Az ablak elé úszó felhő bezzeg képtelen kiizzadni egyetlen esőcseppet is. S képzeletbokrom lepkehálóján csak üggyel-bajjal
szabadul a lepke. Csak egy órát! Egy felet!
Hiába. Túl kicsiny a rés, a legkisebbre zsugorodva sem juthatok át.

kép | adobe.com