PARAFRÁZIS
Megaszalódik a nyurga nyír
levele lassan,
halforma felhők húznak a magasban,
gyorsan hígul az égi festék,
ajkait az ősz őrült vastagra kente,
az isten hold-szeme estelente
bebámul az ablakon és látja
a földre hulló árnyak
reszkető bőrrel szerte másznak,
megtelnek a sarkok, lyukak, repedések.
(Horgas Béla: Botor versek)
Nyögve nyel ez a nyár,
aszalva levele, ága.
Formatervezett felhők magasába
húz el a hal, hígulnak az esték.
Vén ez a nő már, ajkain festék.
Isteni hold-szeme szende,
bebámul az ablakon este,
a föld s bogarai szerte másznak,
miként a sarkok, lyukak és árnyak.
Vége a nyárnak.