NÖVÉSBEN A TÉR
Cement benzin gipsz szileton
listázva zárak nevek
még fúrógép kell a kölcsönzőből
ha az idő beton
a nagykapu zárva
tegnapról mára
alakul hivatása
azok meg ott bent
fényképes éveikben ők
a Pirik a Manyik
a négyéves zsenge nők
óvodaudvaron
szürkeruhás fők vak
libasorba sorakozót parancsolnak
aprónál apróbb alakjaink
fény-gombostűkön lepkék
ég messzebb sosem volt még
ott röpül a kismadár
a fényképész int pisszre s már
fegyverét szögezi ránk fekete éjjel
a távol kattogó halálos
foglyok a naptárban nevük-sincs számok
hol illatozott akácos
út ágak mutatják az órát
a törzsre korona csatolva
dalol a madaras óra
Radnóti fordít Apollinaire-t
reggel lesz dél meg este
árkon át bokron át
elmaradnak férjek és apák
szedni ibolyát
melynek színe kék
az ég szárba szökkenő
s a szárnak szárnya nő
a temetőbe szökni
pár utcagyerekkel
ezért szitok jár alighanem
nem a sírokról a tegnapok
köztes rögeiről szedem
védekezem ahogy tudok
Növésben a tér kitér
lakat retesz a szájakon
lakott lakatlan vadon
hogy olvasna reggelre estét
kék legyen vagy másmilyen
még függöny kell s a falra festék