MOST, HOGY ELJÖTT AZ IDŐ
1990 nyár
Elhatároztam, hogy körbejárom a földet. De előbb még megírok két… Kitöltök három… az ismeretlen x helyébe állok. Főnököm elégedettsége jeléül hátba vereget, egyetlen hajintással fejemhez dicséri, ami a logarléctől napszálltáig a kezébe kerül. Ezzel el is van kongatva a nap.
Megbolydulnak a harangok, kiperdülnek a csillagok táncospárjai, már ott bokázok én is. Tillárom-tallárom, valahány másodpercmutató körülöttem, fürgeségemet csodálja.
Egy óra számlapja befutva. S most, hogy eljött az idő, nem tudom, ne változtassak-e tervemen. Útra kelni: őszintén szólva, már nincs sok kedvem.