MAJD EGY KÉZ
(Meszlényi Lászlónak)
Menjek maradjak hogy tudnák lábaim
gyanút a másik oldal kelt a távlat
évek megereszkedő húrjain
pendülni hangok meditálnak
merre az arra térképtelen az
ágközi űr utcák és járdaélek
rajza a város ágboga nem ajz
hangolódni nem biztat ma lélek
sem jár a sötétben és zebranéma
festett a csík mióta állok itt
és várok rá ki erre téved néha
az időben hogy majd egy kéz beint
s mert lépteim kottába vannak írva
életemet az átkelőre bízza