Czilczer Olga

KISISKOLÁSOK SÉTÁJA

2004 június

KISISKOLÁSOK SÉTÁJA

Levél. Sodródik a délutánra már lankadó, de még épp eléggé virulens hajtóerők által, melyek egy ilyen kis semmiséggel elég könnyen elbírnak. Fel és tova. Lökdösik, rugdossák egészen a következő kátyúig a komposztálnivalót,
hogy rovarfogaktól őrölve, illanó színeivel, szagaival elfedjen másokat. (Ez milyen fa, gyerekek?) Gesztenye, hárs, szil sziklája morzsolódik kaviccsá a parton. (Lombjuk ugye dagad? Ugye apad?) Mindennek oka persze, a hold, mely mintha csak újra akarná írni a tenger határait, körbe-körbeszállja koronáját.
Megállj! Tovább! A legkisebb kavics (egy esőcsepp formálhatta) folyton lemarad. Hol a vége a sornak? A forgalom szele megbillent egy-egy levelet. (Gesztenye? Hárs? Szil?)
Meg-megújul, a kicsinyek egyikét, másikát kapja föl, viszi tova, teszi le, persze odább valamivel (a tanítónéni hol maradt?).
Párosával egyedül a nénik, a bácsik. Morzsalék. Levél. Ki mi. Megnézendő. Otthon leírandó.

kép | adobe.com